61. rész

Itt is a folytatás, nem akarok most ide sokat írni, csak köszönöm hogy még vannak olyan tagok, akik lelkesen olvassák a részeimet a hanyatló nézettség szint ellenére is. Minden tiszteletem az övékké! Büszke vagyok, hogy ők még mindig olvassák mindennap és várják izgatottan az új részt. Köszönöm! Nagyon szeretem az ilyen embereket. De elég is a dumából, inkább hagylak titeket olvasni. Kommenteljetek vagy chaten írjatok!
*Eenie

/Emma/

Ellen kedvesen köszöntött minket, majd ami után helyet foglaltunk, Justin a kezemért nyúlt és összekulcsolta a kezünket.
Ellen bele is kezdett a mondandójába.

-Üdvözöllek titeket és nagyon örülök hogy eltudtatok ide jönni.*mondta kedvesen Ellen*
-Mi is nagyon örülünk, hiszen ez az első olyan interjú amire együtt jelenünk meg, és nagyon jó ötletnek tartottam azt, hogy itt nálad legyen meg az első alkalom.*felelt Justin mosolyogva*
-Kedves vagy Justin, igaz sokan ismernek már titeket, a szerelmetekről, de Justin kérlek mondj pár dolgot az itt lévő kedvesedről!
-Ellen, tudod hogy én egész nap mesélhetnék róla, de inkább ő neki is adjunk szót.

Justin felém fordult, és mosolygott rám hogy semmi gond, csak válaszolj. Bátorságomat össze gyűjtöttem és kinyitottam a számat.

-Éppen most Justinnal vagyok, a nagyszüleinél elszállásolva, és nagyon tetszik eddig Kanada.
-És Justin családja hogy fogadott téged?
-Nagyon kedvesek, és humorosak. Justinnal úgy bánnak mint egy hétköznapi emberrel, nem mint egy szupersztárral, akinek minden mozdulatát riporterek és kamerák követik. Nekik mindig az ő kis Justinuk marad. 

Justin egész végig mosolygott rám, és fogta a kezemet és a válaszom közben csak a szememet figyelte.

-Hát magamról nem tudnék olyan sok érdekeset mondani, hiszen nem tartom magamat nagy hírességnek. Egy hétköznapi lány vagyok, semmi más, csak éppen a barátom nem hétköznapi, de én nem azt nézem hogy milyen híres és milyen sokan vannak oda érte, hanem azt az oldalát nézem mindig aki a híresség túl oldalán van. Nekem Justin egy átlagos srác, akit nagyon szeretek. Ennyi és kész. *egy elégedett mosoly rajzolódott ki az arcomra*

Justin édesen rám nézett és egy kis fej bólintással jelezte hogy szép választ adtam.

-Ez nagyon édes Emma, értékelem az őszinteséget. Na, de térjünk át Justinra. És te hogyan beszélsz a szerelmetekről?
-Nagyon szeretem Emmát, sosem hagynám el őt, és ha meg is történne az ilyen, akkor abba beleörülnék. Emma tesz igazi emberré, tudod ezt úgy mondják hogy a másik feled. Én ezt Emmában megtaláltam teljes mértékben. Eltudom vele képzelni az életem hátra levő részét is. Imádom őt, teljes szívemből. Tudom, hogy ő nem a hírességet látja bennem, hanem egy normális, átlag srácot. Önmagamért szeret és nekem ez a legfontosabb.
-Mióta is tart a kapcsolatok? 
-Már lassan fél éve. Életem legboldogabb fél éve.*válaszolta mosolyogva Justin*
-Folyton fogjátok egymás kezét. Ez mit jelent számotokra? Vagy mit mond el rólatok?

Most nem hagytam hogy Justin válaszoljon, én akartam.

-Az összetartásunkat jelenti. Nagy a kettőnk közti szeretet és erős is, és ezt nem lehet csak egyszerűen megszakítani. Az hogy egész végig fogjuk egymás kezét, a szerelmünk erejét jelenti. Ilyen egyszerű.
-Ez nagyon szép volt Emma. 

Még pár kérdést feltettek Justinnak, persze a turnéval, zenével és albummal kapcsolatos kérdéseket. Justin az összesre válaszolt, majd jött egy fellépés.
Justin levette a bőrdzsekijét és nekem nyújtotta oda, és mikor közel hajolt hozzám, egy puszit nyomott az arcomra. Mikor elhúzta az arcát egy nagy mosollyal fejeztem ki a köszönetemet. Felvett egy pulcsit, aminek a hátuljára "Boyfriend" volt írva.

A színfalak mögé ment, én pedig ott maradtam a helyemen. Oda jött hozzám Ellen, és leült mellém.

-Nagyon jó voltál. Nagyon szerencsés Justin, hogy téged megtalált, szerintem most igazán boldog és ennek én is örülök. Úgy hogy csak így tovább.*simogatta meg a vállamat*
-Köszönöm Ellen, nagyon kedves vagy, hogy ilyeneket mondasz, én is nagyon örülök hogy Justin rám talált, mert lehet hogy még most is a rajongója lennék és a tömegben csak egy ember lennék, semmi több. De ehelyett most ő az én párom. Nagyon örülök neki én is, elhitetted.*mosolyogtam rá*
-El is hiszem, de most mennem kell, mert most jön Justin. Majd még vissza térünk erre a témára.*mosolygott rám aranyosan*

Ellen el is ment, én ott maradtam a fotelben és vártam Justin fellépését. Ellen lépett a terem közepére és fel konferálta Justint.

-Hölgyeim és uraim, kérem fogadják nagy szeretettel Justin Biebert!

A rajongók vad sikításba kezdtek, majd szét nyíltak a falak és Justin jött ki mögüle és a Boyfriend dal szólalt meg. 

Hátra fordultam és az én Boyfriend-emet néztem. Justin elkezdett táncolni. Azok a mozdulatok... Ott olvadtam szét a kanapéban. Az ajkaimat folytonosan harapdáltam, nem bírtam ki, olyan jól táncolt és hát a nézése. Végem volt. Azok a mozdulatok. 
Majd az a hang, az az isteni hang, amiért több millióan oda vannak. Justin a tekintetét folyton rajtam tartotta, és figyelte a folytonos reakciómat, kacsintások és sok-sok mosoly hagyta el arca tökéletes vonalait Justinnak, hát nem kellett csalódnia bennem, hogy újra és újra szerelembe esek. Majd jött a táncos rész. A kedvenc részem. Nem bírtam ki, hogy ne figyeljem őt nagy szemekkel. A tekintetem követe az ő kidolgozott és tökéletes testét. A mozdulati tiszták voltak és egyszerűen tökéletesek. Nem tudom hogy hol tanult meg ilyen jól táncolni, de az biztos hogy nagyon jó ötlet volt hogy bele vágott a tánc karrierbe is. 
Majd lassan a végéhez ért a dal, és Justin ki jött a táncosai köreiből, és a rajongók felé ment,megfogta a kezüket, majd amikor jött vissza fele, oda jött hozzám és egy kis kacsintást intézett felém. Vissza tért a táncosaihoz, és befejezték a fellépést. Én fel álltam és úgy tapsoltam neki, nagy mosollyal társítva. Justin is mosolyogva nézett rám, valahogy így:

Édesen bólintottam felé hogy nagyon jó volt. Majd Ellen lépett oda hozzá.

-Hölgyeim és uraim, Justin Bieber!  Nagy tapsot neki! 

A közönség fel állva tapsolt neki, velem együtt.

-Nézd Justin, még a kedvesed is felállva tapsol neked.*mutatott felém Ellen*
-Szeretlek Emma.*vigyorgott felém*
-Hallották ezt?! Ez nagyon édes volt Justin! Na de mára ennyi volt az Ellen DeGeneres Show, holnap újra várom önöket, viszontlátásra!

Justin és Ellen megölelték egymást, majd Justinhoz oda ment egyik hang technikus és levette róla a mikrofont. Addig nekem hátat forditott. Kaptam is  a lehetőségen, és oda ment Justinhoz és megvártam hogy el menjen tőle a pasi, és vártam hogy megforduljon. Meg is fordult és velem találta magát szemben és azonnal nyomott a számra egy lágy puszit. 

-Nagyon jó voltál édes. *megfogtam a pulcsija két oldalát és közelebb húztam magamhoz*
-Köszi Em. De most megyünk inkább vissza öltözőbe. *simította végig selymes kezét az arcomon*

Justin megragadta a kezem, oda ment még a táncosokhoz és a zenekar tagjaihoz megköszöni a munkájukat. Utána már végleg az öltöző felé tartottunk. Egy hosszú folyóson át keresztül vezetett az út, azon a folyóson aki velünk szemben jött, mindenki gratulált Justinnak, vagy képet kért tőle és egy aláírást. Persze nem állt ellen neki, mert ha igen, akkor már abból világi botrány lett volna másnapra. 
Végül oda értünk az öltözőhöz és Justin keze a derekamra tapadt, előre tolva, hogy én menjek előre. 
Lenyomta kilincset, majd amikor 3 lépést tettem meg, megfordultam Justin felé, aki éppen az ajtót zárta be. Felém fordult és egy ördögi mosoly rajzolódott ki az arcára, ami azt jelentette hogy most is lesz valami. 
A barna szemeit egyenesen az enyémbe ékelte, és csak pár szót ejtett ki a száján.

-Most nem fognak minket zavarni. 

Közelebb lépett hozzám, a keze a fenekemre simult, a következő pillanatban már a puha és selymes ajkai az én ajkaimon pihentek.