De van egy eléggé rossz hírem. Nagyon eltűntek a kommentek és a chat bejegyzések. Ennek nem örülök, és szeretném ha ez változna, mert lehet hogy ennek hamarosan következményei lesznek... És szerintem ti sem örülnétek annak hogy ha ez a történetnek vége lenne... Úgy hogy, gyerünk! Kommenteljetek, írjatok! Csak fejezzétek a véleményeteket!! ENGEM ÉRDEKEL!!!
Ennyi lett volna. Jó olvasást!
*Eenie
/Justin/
Emmát levittem a tengerparthoz, és megálltam vele kézen fogva a csodás tenger előtt.
Éppen a nap nyugovóra készült, ami még jobban feldobta a hangulatot.
Emma karjaival körbe fonta a derekamat és szorosan közel bújt hozzám. Egyik kezemmel át karoltam őt a válla fölött, a másikat a derekamon pihenő kezeire tettem.
Felnézett rám és egy apró mosolyt intézett felém, ami engem is mosolygásra késztetett.
Emma csodásan ragyogott a lemenő nap fényeiben.
A tenger végtelenjét kémlelte, miközben a nap sugarai édesen játszódtak a hajtincsein. Szemeiben vissza tükröződtek a nap sugarai, ami nekem egy gyönyör volt. Nem is tudtam róla levenni a szememet.
A tekintetét rám vezette, amitől én nagyon boldog lettem.
-Csoda szép vagy.*vigyorogtam el rajta*
-Ahh. Nem kell itt túlozni, így is már nekem az is elég hogy velem vagy, nem hogy még ilyen csodás estét hozol itt össze.
-Shh.*csendesítettem el* Üljünk le.*mutattam a földre*
Egy takarót vittem magammal, amit leterítettem a homokba, és így letudtunk ülni. Közel húzódtam Emmához, a fejét a vállamra biccentette, így áttudtam őt kelően ölelni. Ő sem akart messzi lenni tőlem, ezért az egyik kezét a mellkasomra tette, a másikkal a hátamat simogatta.
Csendesen néztük a naplementét, nem is nagyon szóltunk egymáshoz, csak élveztük a csendet.
Emma még mindig a vállamon pihentette a fejét, oda fordítottam a fejemet, és nyomtam egy puszit a feje tetejére.
Azonnal felkapta a fejét erre a tettemre, így a szemeink össze találkoztak. Újra elvarázsolt. A szeme világa csak úgy csillogott. Káprázatos volt.
Elmosolyodtam.
-Justin... Már megint kezded...
-Micsodát??*húztam fel a szemöldökömet*
-Hát ezt. Folytonosan nézel. Jobb ha inkább eltakarom magam.*a kezével eltakarta az arcát*
-Hééé, mit csinálsz?! Ne takard el azt a csodásan tökéletes arcodat.*nyúltam a keze után*
Megfogtam a kezét és a kezeimbe temettem őket. Jól esett a keze melege az enyémet is fel melegítette.
-Tudod hogy nagyon szeretlek, életem végéig. Ha vége lesz ennek a kapcsolatnak akkor...
-Justin! Ezt ki ne mond! *nyomta az édes arcát az enyémbe* Nem lesz ennek vége! Itt és most neked megmondom, hogy mi életünk végéig együtt leszünk, ha tetszik ha nem. Én benned megtaláltam azt, akire mindig vártam. Okos, intelligens, kedves, imádni való, tökéletes teste van, és én oda vagyok érte. Nem tudok kiszeretni belőle. Már annyira imádom ezt a srácot, hogy egyszerűen ha akarnék se tudnék ki szeretni belőle. Ezt nagyon jegyezd meg! És soha, ismétlem soha, nem hagylak elmenni!*bújt jobban hozzám*
-Teljes szívemből nagyon szeretlek Emma. És én sem foglak sose elengedni, bár mennyire is szeretnél tőlem elmenni, nem hagyom.
Nem is akartam többet mondani, lecsaptam az ajkaira. Ajkaink összeforrtak, az alsó ajkát megharaptam, hogy beengedést nyerjek a nyelvéhez, nem is kellett sokat várnom, azonnal szabad utat engedett. A nyelveink vad táncot jártak, közben az egyik kezem a hátára simult, így a tökéletes gerincén végig tudtam simítani a kezemet, így éreztem a teste precíz vonalát.
Ajkaink nem váltak el, édesen kényeztették egymást tovább.
Mivel Emmával egymás mellett ültünk eléggé fájt már a nyakam, hogy oldalasan kellett tartanom. Épp fordulni akartam, mikor Emma hamarabb fel ismerte a helyzetet, és az ölembe ült. Két kezét a nyakam köré fonta és hátulról a hajamba túrt. Vékony ujjai tökéletesen simultak el a hajszálaimon. Most már nekem is tennem kellett valamit az ő kényeztetése érdekében. Nem is tétováztam. Az egyik kezem az előző helyzetéhez tért vissza, azaz Emma tökéletes gerinc vonalára simult. A másikkal a combját simogattam, ami neki és nekem is jó érzés volt. Egy óvatos mozdulattal a combja alá nyúltam, és lassan hátra dőltem vele. Lábai szét nyíltak, így könnyen közelebb tudtam a testéhez férkőzni. Kezei a nyakamon pihentek meg, így még közelebbről tudtam őt érezni.
Csókunk még mindig nem szakadt meg, de éreztem hogy már nagyon sokáig nem bírja levegő nélkül. Így a legjobbnak láttam hogy ha elengedem az ajkait. Elváltam tőle és észrevettem valamit rajta. Csukva volt a szeme és mosolygott. Ahogy ez a látványt csodáltam, engem is mosolygásra késztetett. Majd lassan felnyíltak pillái, és az ajkai mozogni kezdtek.
-Olyan jó veled, csak veled akarok lenni, senki mással, megállítanám az időt, hogy csak veled lehessek.*simogatta meg az arcomat*
-Én még a világ végéről is eljönnék érted, csak hogy veled legyek.
-Szeretlek Justin.
-Szeretlek Emma.
És újra az ajkaira támadtam. Ajkai olyanok voltak mint a méz, édesen tapadt rá az enyémre. Éppen beleharaptam az ajkaiba, mikor nagy zúgásra lettem figyelmes. A homok fel kavarodott a nagy szél miatt, azonnal fel kaptam a tekintettem az égre, és egy helikopter volt fölöttünk, amiből fények villogtak. Nem kellett sokat gondolkoznom, a paparazzik voltak azok..
-JUSTIN!! Mi folyik itt??!!*ordított Emma*
Próbáltam takarni az arcomat és Emma arcát is, hogy ne készüljenek rólunk képek, másrészt a homok miatt is.
-Ezek mindent eltudna rontani, gyere, menjünk innen!*ordítottam neki*
Felkaptam a takarót és a fejünkre tettem, megragadtam a kezét és elkezdtünk futni befele. Nem kellett sokáig mennünk, hiszen csak húsz méterre van a part a háztól, de akkor is nagyon siettünk. Ahogy oda értünk az terasz ajtajához, azonnal kinyitottam és Emma derekát megragadtam és befele toltam.
Becsaptam az ajtót és besötétítettem. Nagyon dühös lettem, hogy így elrontották ezt az estét. Szóltam Kennynek hogy baj van, ezért ő és Anthony, a másik testőr, kettő kocsival a ház elé álltak, és az oda érkező fotósokat elküldték.
Az ebédlő asztalon volt egy virág tartó, ami üvegből volt, így a nagy dühömben felkaptam és lehajítottam a földre. Ezer darabra tört, szilánkjai száz felé repültek, és az egyik nagyobb darab Emma lábába fúródott.
Emma a lábához kapott, és a lábáról lefolyó vért néztük mindketten. Egymásra tekintettünk, és mindkettőnek elállt a szava.
-Em...Emma... nem akartam, nem akartam ezt....*hajtottam le a fejemet*
Oda léptem hozzá, a kezeim közé akartam fogni az arcát, de elcsapta a fejét, láttam hogy pár könnycsepp csúszott le az arcán, és kibicegett a szobából.
Utána siettem, de addigra a fürdő bezárta magát.
Az ajtó félfa mellé dőltem és elkezdtem sírni.
Nagyon jo lett !! Várom a kövit!! :)
VálaszTörlés