66. rész - Éj

Sziasztok! Tudom hogy már eléggé rég volt rész, de most már sikerült befejeznem, és íme itt van előttetek a kész mű! Sajnálom hogy ilyen sokat kellett rá várnotok, csak nagyon kevés időm volt.. Lassan letelik a gyakorlatom, így több időm lesz írni.
De nem is akarom tovább szaporítani a szót, jó olvasást!
*Eenie


/Justin/

Hibás vagyok. Emma miattam sérült meg. Ha nem húzom fel magam a paparazzikon, ez nem történik meg, nem lettek volna ekkora fájdalmai. Mindennek én vagyok a hibása. Szörnyen önfejű vagyok, és könnyen felkapom a vizet olyan dolgokon, amin egyáltalán nem kellene. Ezen változtatni fogok, ha magamért nem, de Emma miatt igen. Szeretem őt teljes szívemből és nem akarom őt elveszíteni. Most szerencsére itt pihen a mellkasomon, de ez itt nem a pihenésre való hely, itt a fürdőszobában, vérben úszva és kötszerek tömegében. Fel kell vinnem őt a szobába. Eléggé mélyen aludt, így reméltem hogy nem fogom fel ébreszteni őt egy hirtelen mozdulatommal. Levettem a pólómat, és Emmára terítettem, mert láttam a bőrén hogy picit fázik. Így félmeztelenül kell felvinnem őt. 
Egyik kezemmel a térde hajlata alatt ragadtam meg, a másik kezemmel a hátát támasztottam. Lassan és óvatosan felemeltem, át lépkedtem a szilánkokon, és az egyéb dolgokon, majd az ajtót egy kevés bénázással kinyitottam, és a szoba felé vettem az irányt. Emma édesen szuszogott a karjaimban, a  hideg levegőt a mellkasomra fújta ki, így mindig beleremegtem vagy kirázott tőle a hideg, de ez sem érdekelt, hiszen mosolyogva figyeltem a pihenő testét.
Felfele lépkedtem a lépcsőn, miközben hallottam egy ajtó becsapódást. Vissza fordultam Emmával a karjaimban, és egy ismerős sapkát vettem észre. Egy barna sapka volt, egy ninjával az elején. Azonnal felismertem. 

-Alfredo! Mi hozott téged ide?*örvendeztem*
-Hé tesó! Gondoltam jó lenne ha beugranák köszöni, de te meg mit csinálsz Emmával a karjaidban félmeztelenül??*húzta fel a szemöldökét és rá mutatott Emmára*
-Az hosszú, de felviszem őt, lefektettem aludni, utána elmondom. 
-Jól van tesó, segítsek valamit?*kérdezte*
-A szoba ajtaját  kellene tartani, mikor be viszem Emmát.
-Persze, akkor menjünk is.

Alfredo felfutott a lépcsőn, és én is utána mentem, csak nem futottam. Mikor felértem, Alfredo már nyitva tartotta az ajtót és nagy vigyorral az arcán várt engem és Emmát. 

-Minek örülsz ennyire?*nevettem*
-Csak annak hogy milyen szép párt alkotok. *mosolygott*
-Oh haver, köszi. *löktem picit meg*

Bementem a szobába, és óvatosan az ágyra tettem Emmát.

A fejét a párnára helyeztem, és szépen betakargattam. Mikor ezzel végeztem, megálltam az ágy mellett és csak néztem a csodás lányt, aki elrabolta a szívemet. Alfredo oda lépett mellém, és ő is csak az ágyon pihenő gyönyörű lányt csodálta.

-Csodás lányt találtál. *mosolygott Fredo*
-Én is így vagyok vele, és tudom hogy sosem adom oda senkinek. Ő az enyém, csak az én egyetlenem. *dugtam zsebre a kezem*
-Igazad van, nem is akarom elvenni tőled, de az biztos, gyönyörű szép egy lány. Én is örülnék egy ilyen lánynak.*nevetett*
-Örülni örülhetsz, de ő már az enyém haver. Tényleg ő egy csodás lány, nem az híres énekest látja bennem, akiért több millióan vannak oda az egész világon, hanem egy normális srácot és ezt annyira imádom benne, hogy nem azért van velem mert hogy híres vagyok és ő is az akar lenni, hanem azért mert szeret.
-Ezt biztosra tudod hogy így van? Lehet hogy csak..
-Alfredo! Tudom hogy szeret, szerinted akkor már nem használt volna ki? Amióta híres vagyok és az eddigi barátnőim mindig kihasználták a hírnevemet, például mint Selena, ő csak azért volt velem hogy többen vegyék az albumát. Ezt nem akarom átélni újra. Nem voltam vele boldog. De most Emmával teljesen boldognak érzem magam. Egy jó hogy nem hírességként ismertem meg, hanem egy átlagos lányként, így nem kapta fel őt azonnal a média. Titokban tudtok tartani a kapcsolatunkat több mint 1 hónapig, a többi lánnyal pedig már másnap a címlapok elején volt, az hogy Justin Biebernek már megint új barátnője van. Ebből elegem lett, és mi a jó abban a kapcsolatban amiben csak az egyik fél boldog? Egyébként is elegem lett abból hogy mindig hazudok a szerelmi életemről, tudod mondod az interjúban hogy minden oké, boldog vagy, közbe csak kihasználnak. Emmával egyszer sem volt ilyen, mindig őszintén mondtam hogy igen, boldog vagyok mellette. Mindig megtud mosolyogtatni már azzal is ha rám pillant. Nem is kell több, boldog vagyok mellette és ennyi nekem pont elég. Oda vagyok érte.*mosolyogtam el, közben Emmára vetettem a tekintettemet*
-Hú, tesó, te tényleg nagyon szereted őt. Remélem  is így érez.*veregette meg a vállamat*
-Nem tagadhatom, szerelmes vagyok belé azóta mióta megláttam. De gyere menjünk már le a nappaliba, hagyjuk pihenni a szépséget. 

Oda hajoltam Emma arcához és nyomtam egy puszit az arcára, és láttam hogy elmosolyodott rajta. Végig simítottam a kezemet az arcán keresztül, át a karján, és az ujjait megfogtam egy pillanatra, majd elengedtem.
Kifele sétáltam a szobából, még egy utolsó tekintetet vetettem rá, aztán végleg kiléptem a szobából, hagy pihenjen.
Lementem Alfredohoz, aki már 2 doboz Colával, és egy videó játékkal várt engem.

-Végre, mi tartott eddig??*tárta szét a karjait*
-Csak nyitottam Emmának ablakot.
-Este 11-kor??
-Igen. Na de inkább más. Mit is játszunk?*mutattam rá a konzolra*
-Kosár?
-Legjobb. Úgy is leverlek benne.*nevettem*
-Azt majd meglátjuk.

Leültem Alfredo mellé és elkezdtünk játszani. Első percben már bedobott a játékosom egy 3 pontos kosarat, és már én is vezettem. Örömömben felugrottam és Alfredonak az arcába vágtam a győzelmemet. Egy olyan fejet vágott, hogy "na ne csináld már megint haver". Nevettem is rajta. Vissza ültem mellé és játszottunk tovább.

/Emma/

Lassan nyitogatni kezdtem a szemem, és észrevettem hogy  valami puhaság vesz körül. Megdörzsöltem a szemem, és észrevettem hogy a hálószobában vagyok, Justin ágyában. Körbe néztem, és láttam hogy már sötét van, így már nem tudok haza menni.Hangokat hallottam a földszintről, de nem törődtem velük. Kimásztam az ágyból és észrevettem hogy még mindig abban a ruhámban vagyok, amiben a lábamat ápoltuk. Teli volt vér foltokkal, és így nem mehetek le. Bementem a fürdőbe, levetettem a piszkos ruhákat, letussoltam, és beáztattam a ruhákat. Egy fekete melltartó és egy hozzáillő alsónemű volt rajtam. Így mégsem mehetek le. Egy szál melltartóban és alsóneműben kimentem a szobába és elkezdtem keresgélni a ruhák között. Az én dolgaim között nem találtam semmit, Justin-ét is átnéztem, és találtam a ruhái között egy inget, ami hosszú volt, és ujjatlan, amit felkaptam magamra.

Összefogtam még a hajamat, és már indultam is kifele a szobából. Az ajtó nyitva volt, kinyitottam, és kiléptem a szobából, és a lépcső fele vettem az irányt. Kiáltásokat hallottam lentről, de tudtam hogy Justin nem ment el. Még picit kómás voltam, de letudtam menni a lépcsőn. Leértem, és a nappali felé fordultam. Elkezdtem dörzsölni a szemem, és úgy mentem a nappali fele. Oda értem és még mindig picit kómás voltam, és dörzsöltem a szemem. 

-Justin..*szólaltam meg álmosan* Mi történ...

Félbeszakadtam a mondandóm közepén, észre vettem hogy kettő szempár szegeződött rám. Egyik Justin-é volt, másik pedig Alfredo-jé volt. Közben a szájuk is nagyra nyílt, nem kellett sokat gondolkoznom hogy miért. Hiszen itt állok egy szál fehérneműben és egy ingben, ami nincs is összegombolva. A szemeik egymás után futották át rajtam, ami miatt kicsit kellemetlenül éreztem magam, de Justin már látott így, tehát ő reakcióján nem csodálkozok, de Alfredo-jén igen. Mindegyik fiú így reagál egy ilyenre. Nagy szemek, nagyra nyílt száj, és sűrűn le és föl mozgó szempár. 

-Úgy tűnik hogy most zavarok... *összefogtam az ingemet, és megfordultam*

Megfordultam, és a konyhába mentem és csináltam magamnak egy forró csokit, és leültem az egyik bárszékre. Hallottam hogy Justin beszél Alfredo-val, és megkérte hogy menjen haza.

Alfredo oda jött hozzám, elköszönt tőlem kettő puszival, majd még egy utolsó tekintetet vettet rám, aztán kikísérte őt Justin, és kacsintott egyet rám Justin, majd egyedül lettem a házban. A forró csokimat kavartam, és közben lassan kortyolgattam belőle.

Éppen megfelelő hőmérsékletű volt, nem túl meleg, nem túl hideg. Felálltam a pultól, és oda sétáltam az erkély ajtóhoz, és gyönyörködtem a csodás éjszakai kilátásban.

/Justin/

-Jól vagy haver??*veregettem meg Alfredo vállát*
-Azt hiszem igen, csak még mindig előttem van az előző 10 perc képei.*forgatta meg a szemeit*
-Na elég már, menj inkább, és pihend ki a történteket. 
-Jó ötlet. Na szia.
-Szia.*pacsiztam le vele*

Alfredo beült a kocsijába és elhajtott, így végre vissza mehetek a házba. Beléptem, az ajtót becsuktam magam után, és a konyha felé indultam. Beléptem a konyhába, de ott nem találtam Emmát. A nappali következett. Kiléptem a konyhából, és azonnal a nappaliba értem, és megláttam Emma formás testének a vonalát, miközben az ablakon kifele bámult, és a forró csokiját kortyolgatta. Meglepem picit, gondoltam. Halk léptekkel mögé lopództam, és a  karjaimat a derekára simítottam. 

-Mit csinálsz édes?*kérdeztem édes hangon, közben a fejemet a nyak vonalába temettem*
-Ah, Justin. Megijesztettél.*nevetett* 
-Nem az volt a célom..De nem is ezért jöttem most.
-Hanem?*fordult felém,majd a kezeit a nyakam köré fonta*
-Ezért.

Lecsaptam az ajkaira, és forró csókot adtunk egymásnak. Egyik kezemmel az arcát simogattam, másikkal pedig a combjáért nyúltam. A térde alá nyúltam, így könnyen feltudtam emelni az egyik lábát. De nem is kellett sok, azonnal változtatni akart a helyzeten. A nyakam körüli fogását szorosabbra váltotta, majd gyenge testével az enyémre helyezkedett. Két karommal a két combját megfogtam és a feneke alá helyeztem a kezem, így tartottam őt biztosan. Hideg teste az enyémhez tapadt, így teljesen össze forrt a testeink. Mivel már egyedül voltunk az egész házban, és már régen is töltöttünk együtt időt, így gondoltam ki is használom a helyzetet. Hátrébb léptem az ablaktól és újra a nappali felé vettem az irányt.  Lassú, apró léptekkel haladtam hátra fele. Háttal mindennel, csukott szemmel, és a szerelmemmel a karjaimban tartok valamerre.  Nem lenne ó ha elesnék, és Emmára esnék mert fájdalmat okoznék neki. 
Már 20 métert haladtam hátra, mikor meg éreztem a szőnyeget, ami a nappaliban van, Nagyon puha, tehát azonnal felismerem. A csókunkat nem szakítottam meg.

 Megtettem még néhány lépést, és megéreztem a kanapé szélét. Tudtam most már, letehetem Emmát. Megfordultam, és letettem őt lassan és óvatosan a kanapéra, majd óvatosan ráfeküdtem. Éreztem hogy Emma levegő után kapkod, ezért elváltam az ajkaitól.
Szemei csukva voltak, majd pillái lassan felnyitottak. 

-Imádom a csókodat.Legjobb a világon.*mosolygott*
-De édes vagy. Én is a tiedet imádom, dehogy most így egy ingben és fehérneműben látlak, jobban oda vagyok érted.
-Szeretlek.

Nem is mondtuk egymásnak többet, már is újra egymás ajkait kényeztettük.