78. rész - "Mind miattam?"

 Sziasztok! Nos, vissza tértem, tudom késtem a résszel, de nagyon sok időmet elveszi a munka és a suli is, de remélem elviselitek azt, hogy nem olyan sűrűn hozok részt. Nem hagyom abba az írást, csak ritkábban lesznek részek.
Ennyit akartam csak, jó olvasást!
#Eenie

/Emma/ 

Beléptem az ajtón és senkit sem találtam. Teljesen kihalt a ház, amit régen az otthonomnak neveztem. Beljebb léptem, és a konyha felé mentem, gondoltam hátha találok valamilyen üzenetet, vagy valami cetlin lévő szöveget, amiből picit többet tudok meg a családom hol létéről. A hűtőhöz léptem és cetliket kezdtem el nézni, amik egy-egy hűtő mágnessel voltak oda rögzítve. Pár másodperc után egy meg akadt a kezemben, amin elképedtem.

"Ma te mész a kórházba Dávidért. A ruhák ott vannak a széken, egy táskában. Helyettem is mond el neki hogy szerettem. Anya"

Mi történt itt?? Miért van Dávid kórházban? Azonnal oda kell mennem, nem is vártam többet, felkaptam a kulcsokat, és gyors léptekkel elhagytam a házat, beültem az autóba és már is mentem a legközelebbi kórházba. Pár percen belül bent voltam, és a recepcióhoz siettem. Egy nővér volt a pult mögött, azonnal letámadtam.

-Jó napot, Nagy Dávid hanyas szobában találom?
-Jobbra a 539-ben.
-Köszönöm.

Nagy léptekkel haladtam a szoba felé, közben számoltam magamban. "532,533, 534", majd végre elértem a 539-hez. Benéztem a kórterem ablakán és megláttam Dávidot, ahogyan csövekkel a szájában, infuzióval a karjában feküdt egy ágyon, mellette apa. Könnyek szöktek azonnal a szemembe és nem bírtam ki, berontottam a szobába és apa döbbent arcával találtam magam szemben.

-Mi történt vele???!!! Miért nem szóltatok róla hogy Dávid kórházba kerül???-akadtam ki-
-Emma te mit keresel itt????-állt fel apa az ágy mellől- Hogyan jöttél ide???
-Az most nem fontos, de mi van Dáviddal???
-Ez hosszú, inkább menjünk ki és ott elmondom. Dávidnak pihennie kell.

Kimentünk a folyosóra és elmentünk egy kávéért és kimentünk a kórház előtti parkba és leültünk egy padra. Kezeimet tördeltem, már nem tudtam várni, tudni akartam miért fekszik a bátyám a kórházban.

-Mikor elmentél Justin-nal a turnéra, Dávid nem tudta elfogadni hogy elmentél. Összetört. Nem bírta elviselni hogy többé nem vagy a kishúga és nem tud veled lenni. Abbahagyta az iskolát, letört kedve volt mindig, volt mikor hetekig nem jött ki a szobájából. Anyáddal ketten nem bírtuk rávenni hogy kijöjjön és egyen pár falatot, mert különben éhen hal. Egy nap elmentünk dolgozni reggel, és egyedül maradt otthon, annyira összetört és írt nekünk egy búcsúlevelet,hogy elmegy és ne is keressük. Mindent a rendőrségtől tudtunk meg, hogy Dávid egy éppen a főúton haladó kamion elé állt, ami elütötte. Azt mondták hatalmas szerencséje volt, mert más ebbe már belehalt volna. Elakartuk neked mondani, de nem telefonon keresztül, az nem lett volna a legjobb megoldás.-hajtotta le a fejét-

Nem hittem azt amit hallok. Könnyek szabályosan megindultak a szemeimből és nem bírtam. Csak dőltek belőlem a könnyek, megállás nélkül.

-Ezt...ezt...nem hiszem el...Mind miattam? Nem tudtatok szólni nekem? Azonnal haza jöttem volna, nem érdekelt volna semmi, csak Dávid.-töröltem le a könnyeimet- Vissza mehetnénk hozzá?
-Persze. Gyere.

Apával vissza mentünk Dávidhoz, aki még mindig nem volt magánál. Úgy döntöttem hogy haza megyek, és le pihennek, ez túl sok egyszerre. Elköszöntem apától, és haza fele indultam. Az haza fele úton egész végig csak Dávid járt a gondolataimban, miért tette ezt? És csak miattam? Nem tudom mit tegyek...Gondolat menetemből a garázsbeálló ébresztett fel, mivel neki mentem. Beálltam, leállítottam a kocsit, kiszálltam belőle és bementem a házba. Ledobtam a kulcsaimat és felmentem a fürdőbe. Engedtem magamnak a kádba vizet, és belemerültem. Lehunytam a szemem és elengedtem a gondolatimat. Semmire sem akartam gondolni. Fél óra áztatás után kijöttem a vízből, megszárítkoztam és felvettem egy sportos szettet.

Bevágottam az ágyba, és a telefonomért nyúltam, amin Betty számát tárcsáztam. Ameddig nem voltam itthon, mindennap beszéltünk telefonon vagy Skype-on keresztül. Igaz, nem tudja hogy most vissza jöttem, de szükségem van most egy barátra. Pár csörgés után felvette.

-Igen?-szólt bele.
-Szia Betty, Emma vagyok és gondoltam jó lenne ha most át jönnél picit..-halkultam el.
-Uramisten Emma, te itthon vagy???? 20 perc és nálatok vagyok.
-Okay.

Letettem a telót, és lementem a konyhába valami harapnivalót összeütni. Találtam popcornt, csináltam limonádét, és már hallottam az ajtócsengőt. 

-Emma! De régen láttalak-ugrott a nyakamba Betty-Mindent mesélj el nekem ami veled történt.-örvendezett.
-Gyere beljebb és elmondok mindent.-invitáltam be.

Leültünk a nappaliban lévő kanapéra, és belekezdtem a történetembe. 

-Sok minden történt, de kezdtem az elején. Justin az egyik koncertjéről ittasan jött haza, és nagyon erőszakos volt és ezért eljöttem, mert jobbnak éreztem ha egy kis időt külön töltünk most. 
-Azóta beszéltettek?
-Pár sms-t küldött, de nem nagyon és azt hiszem egyre jobban hiányzik.
-Hívd fel!
-Most nem lehet, most ő legyen a legkisebb gondom.
-Dávid miatt?
-Te honnan tudsz erről?-lepődtem meg
-Mikor elmentél, sűrűn én jártam át Dávidhoz, beszélgetünk, jóba lettünk és sokat voltunk együtt, és egyik nap mikor átjöttem, viccelődtünk és megcsókolt. Megbeszéltük hogy ezt még titokban tartjuk, mert még akkor Dávidnak volt barátnője, de idő után egyre jobban látszott rajta hogy nem jól viseli a hiányodat. Sűrűben jöttem, de egy idő után már nem láttam eredményét a látogatásomnak. Így nem jöttem és ahogy megtudtam hogy mi történt, én is magam alatt voltam.-hajtotta le a fejét, azonnal megöleltem-
-Köszönök mindent, amit tettél.-súgtam a nyakába-

Percekig ölelkeztünk, mikor az ajtó csengője szólalt meg újra. Bettyvel kérdően néztünk egymásra, felálltam és az ajtóhoz indultam. Kinyitva az ajtót, Cody-val találtam magammal szemben. 

-Bocsi hogy így most csak rátörtem, csak azon gondolkoztam, hogy nincs-e kedved eljönni velem sétálni?-mosolygott-
-Nagyon kedves vagy, de most itt van a legjobb barátnőm és már régen láttam és szeretnék vele most tölteni egy kis időt. Remélem nem haragszol meg, de bepótoljuk holnap. Rendben?
-Semmi gond, akkor majd holnap kereslek.-ölelt meg-
-Szia Cody.

Azonnal a lelkiismeretem feltámadt, és rosszul éreztem magam, hogy így leráztam Cody-t. De most nem tehetem mást, Bettyvel akartam lenni.  Visszamentem a nappaliba, és levágódtam mellé.

-Ki volt az?-kérdezte
-Csak a szomszédból a srác, akivel együtt utaztam a repülőn és elhoztam.-legyintettem egyet-
-Ki volt az?
-Cody Simpson.-válaszoltam halkan-
-Ő mit keress itt?
-A nagybátyát látogatta meg.

Bettyvel még sokáig beszéltünk, de sajnos haza kellett mennie. Megbeszéltük hogy találkozunk még. Elköszöntünk egymástól, felmentem a szobámba és a gépemet ölembe vettem és közösségi oldalakat kezdtem el fürkészni. Nem volt semmi érdekes, ameddig fel nem mentem twittere, persze azonnal Justin oldalát néztem meg, ahol egy tweeten kaptam a tekintetemet.