69. rész - Turnéra fel!

 Sziasztok! Itt is a 69. rész, és lassan a 70. rész is. Mint láthattátok megkaptam az első díjamat, és nagyon köszönöm újra Pál Reginának! Jó olvasást!
#Eenie


/Justin/

 Mivel az egyik kedvenc kocsimmal mentünk, aminek le lehet húzni a tetejét, így nem is vártam többet, megnyomtam a gombot és  már Emma haját azonnal felkapta a szél. Bekapcsoltam a rádiót, hátha megy valami jó zene és éppen kifogtam egy jó és ütemes számot. 

Felhangosítottam és a város utcái tőlünk zengett. Én és Emma közösen egyszerre énekeltük.

"I need to know now, know now
Can you love me again?
I need to know now, know now
Can you love me again?
I need to know now, know now
Can you love me again?
I need to know now, know now
Can you love me again?"

Emma kihajolt a kocsiból és úgy énekelte, közben  a haját a szél kapkodta fel. Kezét az égbe emelte,és próbálta megérinteni a felhőket. Mindig rápillantottam és a látványa az hogy ő milyen boldog és örömteli akaratlanul mosolygásra késztetett. Többször lehajolt hozzám a refrénnél és szó szerint az arcomba énekelte. Élveztem a társaságát, hiszen engem is boldoggá tett, még nem is láttam őt,hogy ennyire elengedte magát. Mire vége lett a számnak, pont oda értünk a reptérre. Leparkoltam a legközelebbi helyen és Emma kicsit kimerülve huppant le mellém az ülésbe.

-Ez jó volt.-csókolt meg-
-Még sosem láttalak ennyire szabadnak. Vagyis hogy így ennyire eltudtad magad engedni.
-Ritkán vagyok ilyen, amikor tudom hogy olyan a helyzet, nem kell semmin sem gondolkoznom, nem kell aggódnom és érzem hogy szabad vagyok és a megfelelő ember van mellettem.-bújt hozzám és a homlokát az enyémhez tapasztotta-
-Akkor szeretném többször látni ezt az énedet, mert nagyon tetszik.-pusziltam meg az orrát-
-Szeretlek Justin.-fogta két keze közé az arcomat-
-Én mindennél jobban. Te vagy életem szerelme.-csókoltam meg-

Emma ajkai édesek voltak mint mindig, de ez a csók más volt mint az eddigiek. Valamiért éreztem hogy most minden szeretettét átadja nekem. A legeslegjobb nekem. Mindig megtud valamivel lepni, most ezzel az oldalával és ezzel a csókkal is.
Lassan elváltam az ajkaitól és egy csodás szempárral találtam magamat szemben, egy csodás mosollyal társítva.
Pár percig néztük egymást, utána mindketten kiszálltunk az autóból, én hátra mentem a csomagtartóhoz, kivettem a táskákat, Emmának húzhatós táskája volt, ő azt fogta meg,én pedig a sajátomat felkaptam a hátamra, majd megragadtam a kezét és elindultunk a reptér felé, ahol bent volt megbeszélve a találkozó Scooterékkel, hiszen magángéppel megyünk és minket is ellenőriznek előtte. Éppen beakartunk lépni a reptér ajtaján,mikor mögöttünk hirtelen három nagy fekete kis busz állt meg és azonnal kiugrottak belőlük a riporterek és a fotósok. Körénk özönlöttek, és nem tudtunk egy lépést sem tenni. Emmát a karjaimmal próbáltam védeni, de minden honnan a riporterek nyomtak minket össze.
Első célom az volt,hogy Emmát juttassam ki innen élve.

-Takarodjanak az utunkból!-ordítottam, de nem nagyon mozdultak-Ha most nem mennek el,hívom a rendőrséget!-újra ordítottam-

Nem csináltak semmit. Elegem volt. Elvettem nagy nehezen a telefonomat és Scooter-t  hívtam, hogy hatalmas nagy baj van. 

-Scooter,Scooter! Gyertek ki azonnal az épület elé, nagy bajban vagyunk!-ordítottam bele a telefonba-
-Jó,jó, már is kint vagyunk! Siettünk, kitartás!

Letettem a telefont, és Emmával próbáltam kimászni a tömegből. Rá tekintettem Emmára és már láttam hogy fogja az arcát, takarta próbálni magát ahogy csak bírta, de a fotósok szó szerint az arcába másztak. Mindenféle kérdéssel bombázták, nem bírtam tovább. Az előttem álló fotóst megragadtam a karján és felborítottam. A fotós akkorát eset, hogy még 3 riportert felborított. Itt volt a megfelelő alkalom,most kijuthatok a tömegből. Megragadtam Emma kezét és elkezdtem erősen húzni. Utat törtem, és elkezdtem futni, és Emmát húztam magam után.  A fotósok azonnal utánunk eredtek, de már későn, mert mikor már mi beértünk a reptér előterébe, a biztonságiak bezárták az ajtókat. Megálltunk és Emma azonnal magához húzott és szorosan ölelt. Nem tudtam hogy most ezt miért csinálja, de vissza öleltem. Éreztem hogy remeg, ezért még szorosabban magamhoz öleltem.

-Nyugodj meg, vége van. Biztonságban vagy.

Arcát felemelte és egy apró mosoly rajzolódott ki rajta. Viszonoztam a tettét, vissza mosolyogtam, majd nyomtam a homlokára egy puszit. De sajnos nem tartott sokáig ez a pillanat, mert valaki a nevemet kiabálta és azonnal fel figyeltem rá.

-Justin!!Justin!! Jól vagy???-futott oda hozzánk Scooter, ahogy meglátta Emmát megfagyott-Ő mit keress itt???!!-mondta idegesen-
-Jön turnéra. Tudom hogy nem akartad hogy jöjjön,de ez az én turném nem a tied, és azt hozok magammal akit akarok. Te is hozod magaddal a barátnődet, úgy hogy én miért nem hozhatnám? Ezzel le is zárom ezt a témát.-álltam elé komoly arccal-

Nem szólt semmit, csak nézett, de láttam egy nagyon halvány mosolyt az arcán, amit nem tudtam hova tenni. Majd megbeszélem vele ezt később. Kézen fogtam Emmát és a géphez indultunk. Minden rendben volt az ellenőrzésnél, már csak a gépen lévő helyünket kellett elfoglalnunk. Egy fehér gép várt minket, előre engedtem Emmát, ő pedig óvatosan fedezte fel a számára ismeretlen repülőt. Hamar megtalálta az én kedvenc helyemet, egy nagy fehér kanapét, amin azonnal elfeküdt ahogy meglátta. 

-Milyen jó kényelmes. Azt hiszem ez lesz a kedvencem.-kacsintott rám-
-Ez az én kedvenc helyem volt. De most már még jobb lett.-ültem le mellé-

Átkaroltam Emma fölött és adtam neki egy hosszú csókot. A csókunkat a pilóta zavarta meg.

-Jó napot kedves utasaink. Itt a kapitány beszél, Cameron Johnson, kérem kapcsolják be az öveiket, megkezdjük a felszállást. Köszönöm.

Emmával egymás mellé ültünk és bekapcsoltuk az öveinket és vártuk a felszállást.
Oda hajoltam hozzá és nyomtam egy puszit az arcára.

-Akkor induljunk turnéra.-mosolyogtam rá-
-Induljunk.-fogta meg a kezemet-

Aranyosan rám mosolygott,majd éreztük hogy a gép indul és mindketten kinéztünk az ablakon. Most már nincs vissza út, turnéra fel!