/Justin/
Ahogy beértünk a színpad mögé, derekát a karjaimmal körbefontam és a levegőbe emelve, megpörgettem. Annyira boldog voltam hogy újra a karjaim közt tarthattam. Ahogy letettem a földre, szemeink egybe forrtak és már nem bírtunk egymással és megcsókoltam. Taps vihar tört ki körülöttünk, miközben mi egymás ajkát élveztük. Újra érezhettem ajkait az ajkamon, ölelését a testemen. Nem akartam hogy vége legyen. Most ha megtehetném, elfutnék egy titkos helyre Emmával és életem többi részét ott élném le vele. Gondolatomat az ajkai hiánya törte meg. Ahogy kinyitottam a szememet, csodás mosolyával találkoztam.
-Annyira örülök hogy vissza jöttél. Már nagyon hiányoztál.-öleltem meg újra.
-Te is nekem Justin. Szeretlek.-suttogta a fülembe.
Ez a szó. "Szeretlek". Tőle hallani a legjobb, mert ő az akit szívemből szeretek. Hirtelen megfagyott bennem minden és úgy éreztem hogy nekem és Emmának életünk végéig együtt kell lennünk. Tőle szeretném a gyermekeimet, vele szeretem meg élni az öregkort. Már sokszor mondtam, de ő most már véglegesen életem szerelme. Nem is akartam már többet lenni a koncert helyszínén, magaménak akartam, érezni akartam a vágyakkal túl fűtött ajkait az enyémen. A füléhez hajoltam és halkan bele suttogtam.
-Gyere. Menjünk innen.-megragadtam a kezét és hátsó kijárat felé kezdtem el húzni.
Hamar kiértünk és autóba ültünk és már a hotelhez tartottunk. A többiekre nem is figyeltem, majd jönnek és a hotelben találkozok velük.Most csak Emmával akarok lenni, senki másra nem vágytam,csak rá. Szerencsére hamar átértünk a városon, és a hotelnél is voltunk. Sajnos a rajongók nagy tömege ott várt már minket. Ahogy meglátták a turnébuszt, vad sikítozásba kezdtek és a busz ablakát kezdték el ütni. Emma döbbenten nézte a történteket, de tudta hogy ha velem lesz,akkor ez a következménye a hírnévnek. Nyugtatásképp, oda mentem hozzá és a karjaimmal körbe fontam a derekát.
-Ne félj, itt vagyok. Nem tudnak téged bántani,tudod,ha téged bántannak, engem bántannak.-nyomtam a fejemet a nyakába.
-Tudom Justin, tudom.-halkult el a hangja- Csak tudod nekem ez még mindig nehéz, hogy téged mindenhol ismernek és engem bármikor megtámadhatnak, csak azért mert szeretlek.
-Nem fog semmi baj történni, ha még is, tudod hogy megvédelek, az életem árán is.-nyomtam egy csókot az arcára, amitől kirázta őt a hideg.
Megállt a busz a hotel előtt, a biztonságiak előre mentek,már csak mi voltunk,hallottuk a sikolyokat, és a kiabálásokat. Kezemet Emma arcára tettem és az ujjammal megsimítottam az arcát. Szemeinket egymásba forrasztottuk egy pillanatra, közelebb emeltem az arcát, és egy lágy csókot leheltem a remegő ajkaira. Ahogy elengedtem az ajkait, megszűnt a remegése és mosoly ült ki az arcára. Kezét megragadtam, összefontam az ujjainkat, és leszálltunk a buszból. Nem volt rajtunk semmi olyan ruha ami eltudná takarni az arcunkat, így a rajongók látni fogják hogy Emma itt van.
Ahogy leléptem a lépcsőn, a sikolyok felerősödtek és a kiabálások is. Emma kezét nem engedtem el. Kilépett ő is a buszból és azonnal döbbent arcokat véltem felfedezni a tömegben. Nem is vártam többet, kezén ragadva, bementünk hotelbe. Át a tömegen, a lifthez mentünk és felmentünk az emeletre, ahol a lakosztály volt. Ahogy kiszálltunk a liftből, kézen fogva a szobához rohantunk és bevágódtunk az ajtón. Magunk után becsuktam, Emmát neki toltam az ajtónak és neki estem az ajkainak. Hevesen csókoltam tüzes ajkait, ami már égtek a vágytól. Kezeit a nyakam köré fonta és erősen a hajamba túrt. Derekát simogattam lágyan, majd egy hirtelen mozdulattal belemarkoltam a fenekébe, amire egy nyögés volt a válasza. Kezem a fenekén maradt, amivel időközönként markolt bele a fenekébe. Kezei a hasamra vándoroltak, amit lágyan simogatott. Ujjai átjárták a hasam összes részét, majd hátamon ejtett karmolásokat. Csókunk egy pillanatra sem szakadt meg, kezemet a combjára vezettem és felkaptam és az ágy felé indultam meg vele. Lassan letettem őt az ágyra, majd lassan rá feküdtem. Az ajkairól áttértem a nyakára, amire apró csókokat leheltem és halk nyögések járták be a szobát. Felsőjét lehúztam róla,majd a nadrágját és már csak alsónemű volt rajta. Most nem érdekelt semmi, leakartam vele feküdni. Olyan rég éreztem már a testét az enyémhez közel. Kezemmel a hátához értem, ahol a melltartója kapcsolójával kezdtem elbajlódni. Végül sikerült levennem róla és elhajítottam a szoba egy másik részébe. Ajkairól áttértem a melleire, amire apró csókokat kezdtem el lehelni. Kezeinket összekulcsoltuk és vad csókokat kezdtünk eladni egymásnak. Nyelveink folyton a másik szájában járt. Már rajtam sem volt felső, csak nadrág. Emma azonnal a nadrágom övéhez nyúlt és elkezdte kikapcsolni, hamar kikapcsolta és leszedte rólam. Már mindketten csak fehérneműben voltunk.Leszedtem magamról a boxert, utána Emmáról a bugyiját leszedtem és bele is hatoltam. Lassan kezdtem el diktálni a tempót, mire Emma nyögései járták be a szobát. Egyre gyorsabb és gyorsabbra vettem a tempót, és éreztem hogy lassan mindketten a csúcsún vagyunk. Így még gyorsabban kezdtem elpumpálni, mire Emma a körmeit a hátamba mélyesztette. Éreztem hogy a csúcson vagyunk. Lassan kicsúsztam Emmából és zihálva mellé dőltem.
-Ez csodás volt.-simítottam meg az arcát-
-Már nagyon hiányzott.Szeretlek Justin.-csókolt meg.
-Miért jöttél vissza?-kérdeztem, miközben a szemeit csodáltam.
-Rá jöttem hogy nem tudok élni nélküled, már nagyon rég megbocsátottam neked, csak otthon kellett maradnom. Úgy ébredtem rá, hogy érezni kezdtem hogy az életemből hiányzik valami és az te voltál. Már nem is nagyon érdekelt hogy miért vesztünk össze, csak az érdekelt hogy melletted lehessek.-bújt közel hozzám-
-Már én sem bírtam nélküled. Már nagyon hiányzott a csókod, az illatod, az hogy magam mellett érezhetlek. Köszönöm hogy vissza jöttél.-húztam közel magamhoz.
Újra csókokat kezdtünk el egymásnak adni, hevesebbnél hevesebbeket. Kezem a derekán fel-le vándorolt, egyszer-kétszer a hasát is megsimítottam. Kezét folyton a hajamban tartotta és simította, ami isteni érzés volt számomra. Elváltam ajkaitól és csak feküdtem rajta, közel magamhoz húzva. Több hosszú percig így feküdtünk, miután elnyomott minket az álom.
