Sziasztok! Meg is érkezett az újabb rész, bocsánatot kérek hogy késtem, de tudjátok a suli... De nem is írok többet, jó olvasást és kommentárt írjatok!
#Eenie
/Emma/
Figyelmemet egy tweet kapta el, amit Justin oldalán láttam meg.
"Rossz érzés, mikor nincs veled az, akit a legjobban szeretsz."
Azonnal elérzékenyültem. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon, ami utána rá száradt az arcomra. Nagyon hiányzik már. 2 hete nem nem is beszéltünk. Legbelül már megbocsátottam neki, csak Dávid most kicsit jobban lefoglal, bár most pont Justin támogatására lenne a legnagyobb szükségem. Válaszoltam pár üzenetre, és levélre, majd én is posztoltam twittere.
"Nehéz elviselni egy olyan ember hiányát, aki fontos helyett foglal el a szívedben. Hiányzik a csókja, az ölelése. Hiányzik ő nekem.."
Ezzel a kiírással lezártam a napot és álomra hajtottam a fejemet.
*Másnap*
10 óra fele keltem fel, a hasam azonnal a konyhába vezetett. Gondoltam készítek magamnak egy jó adag juhar szirupos palacsintát.
Kivettem a hűtőből az alapanyagokat, egy tálba tettem őket és összekevertem őket és elkészítettem a palacsintát. Szerintem jól sikerült.
Úgy döntöttem hogy kint a kertben fogom elfogyasztani a reggelimet, kisétáltam a teraszra, leültem a kerti asztalhoz és lassan falatozni kezdtem a palacsintákat. Közben a gondolataimon futottam át, miközben lágy szellő simogatta a hajamat. Mindenen gondolkoztam, a családomon, Justin-on és a körülöttem történő eseményeken. Dávid miattam a kórházban és a szüleim miattam vannak most mellette egész nap, reménykedve hogy egy nap hát ha fel épül. Justin-nak miattam nehezen megy a turnéja. Mi is az összefüggés? Minden MIATTAM történik. Olyan döntéseket hoztam, amiket nem kellett volna.
De sajnos már nem tehetek semmit, mert már minden elsült, és rosszul. Mindenki miattam szenved. Mivel érdemelték ezt meg? Ők csak szeretnek engem, amit tisztelnem kellene, nem pedig tönkre tenni. Nekem kellene szenvedni. Gratulálok Nagy Emma, egy hatalmas szemétláda vagy, aki mindenkinek fájdalmat okoz.
Nem bírtam már tovább gondolni ezeket a dolgokat, mert már kezdtem rosszul lenni magamtól. Inkább úgy döntöttem hogy ma is megnézzem Dávidot. Bevittem a tányért, a mosatlanok közé tettem, majd fel siettem a fürdőbe, letussoltam és már mentem is öltözni. Felvettem egy pulóvert, egy farmer nadrágot és egy sportcipőt.
Lementem a földszintre, beletettem a holmijaimat egy táskába és már indultam is a autómhoz. 20-30 perc autózás után a kórházhoz értem, hamar leparkoltam és már indultam is be. Már tudtam hogy hol van Dávid, így ahogy beléptem, azonnal a kórterme felé indultam. Benéztem a kórterem ablakán és láttam hogy Dávid ébren. Nagy mosoly ült az arcomra, ahogy ezt megláttam.
-Szia bátyus!-léptem be a szobába- Hogy vagy?
-Emma?!! Te mit keresel itt?-lepődött meg.
-Haza jöttem a turnéról, mert megtudtam mi történt veled, ezt láttam a legjobbnak.
-Justin?
-Nincs itt, de miatta is eljöttem. Mielőtt vissza jöttem,össze vesztünk és jobbnak éreztem ha most tartunk egy kis szünetet.-hajtottam le a fejemet.
-Hé Emma, nyugodj meg, ti is rendbe jöttök majd, úgy mint én.-nevetett fel.
Hihetetlen hogy még ilyen állapotban is tudd nevetni. Tetőtől talpig gipszben van, de ő még képes nevetni. Mosolyt csal minden pillanatban az arcomra,ezért nagyon szeretem.
- De nagyon örülök hogy itt vagy, már nagyon rég láttalak. Remélem ezek után több időt fogunk együtt tölteni.
-Én nagyon reménykedek ebben.-mosolyogtam rá, majd megöleltem.
/Justin/
Már kettő hét eltelt amióta Emma elment. Nagyon hiányzik. A rajongóim nem látják rajtam, de a stáb tagok észreveszik rajtam hogy valami nincs velem mostanában. Tudják jól az okát. Ryan és Alfredo mindig próbálják feldobni a kedvemet valahogy, sok hülyeséget mondanak és csinálnak is. Már próbáltak többször is elhívni egy-egy buliba, de mindig nemet mondtam, mert nem akartam hogy idegen lányok rám másszanak, inkább a hotelekben maradtam, dalokat írtam és Emmán gondolkoztam. Vajon ő is ennyit gondolkozik rajtam mint én rajta?
Nagy örömömre, Európa jön a turnéban, így ha lesz rá lehetőségem mikor Budapesten lesz a koncert, elmenjek Emmához és bocsánatot kérjek tőle.
*1 héttel később*
Itt vagyok Budapesten, és végre megkereshetem Emmát és beszélhettek vele. Már reggel óta nagyon izgatott vagyok, reménykedek hogy valahol hátha meglátom. Már készülök az esti koncertre, a Meet&Greet-re tartunk, és utána jön a nagy koncert. Az autó út közben elővettem a telefonomat és felnéztem a világhálóra. Tweeteltem a a rajongóimnak.
"Készülj Budapest, ma nagy buli várható! #Believe"
Ezzel a kis szöveggel az emberek tudtára adtam hogy itt tartózkodok. Remélem Emma is látni fogja. A stadionnál már több száz rajongó várt engem, mikor megérkeztünk. A mélygarázsba lementünk, majd egy kisebb szobába értünk, ahol a Meet&Greet lesz. 2 és fél óra alatt le is ment és már mentem is öltözni a koncertre. Szokásosan egy fehér szettben kezdem meg a koncerteket, ezért most is azt vettem fel.
Készen is álltam a koncertre. Előtte meg volt a szokásos imádkozás és csapat jelszó, és kezdtünk is. Nagyszerűen ment, egész végig Emma járt a fejembe, hogy legyen már vége a koncertnek és megkereshessem Emmát. A One Less Lonely Girl szám jött, amikor feljön mindig egy lány a színpadra. Emmát is így ismertem meg, életem legjobb döntése volt az, amikor odamentem anyuhoz és kiválasztottam őt. A dal az a része jött, mikor hátra megyek a lányhoz és énekelek neki. Most sem ment másképp. Hátra fordultam és meg láttam Emmát. Csodaszép volt, és nem hittem a szememnek. A csodálkozás közben el is felejtettem énekelni, de utána hamar észbe kaptam és folytattam a dalt. Elindultam felé, nagy mosollyal, amit ő is viszonzott. Pár méter volt köztünk, így hamar oda értem hozzá. Derekára simítottam a kezemet, karjait a vállamra simította,és lassú táncba kezdtünk. Tekinteteink folyton össze találkoztak és mosolyra késztetett minket. A közönség egyre hangosabban sikított, közben örömteli kiabálások járták be a stadiont. Homlokunkat egymásnak nyomtuk,és egymás tekintetét fürkésztük. Láttam a szemében a vágyat, a hiányt, összes érzését. Vége lett a dalnak és szorosan a karjaim köré zártam. Percekig csak öleltük egymást, majd kézen ragadtam és a backstagbe rohantunk.
Sziasztok! Nos, vissza tértem, tudom késtem a résszel, de nagyon sok időmet elveszi a munka és a suli is, de remélem elviselitek azt, hogy nem olyan sűrűn hozok részt. Nem hagyom abba az írást, csak ritkábban lesznek részek.
Ennyit akartam csak, jó olvasást!
#Eenie
/Emma/
Beléptem az ajtón és senkit sem találtam. Teljesen kihalt a ház, amit régen az otthonomnak neveztem. Beljebb léptem, és a konyha felé mentem, gondoltam hátha találok valamilyen üzenetet, vagy valami cetlin lévő szöveget, amiből picit többet tudok meg a családom hol létéről. A hűtőhöz léptem és cetliket kezdtem el nézni, amik egy-egy hűtő mágnessel voltak oda rögzítve. Pár másodperc után egy meg akadt a kezemben, amin elképedtem.
"Ma te mész a kórházba Dávidért. A ruhák ott vannak a széken, egy táskában. Helyettem is mond el neki hogy szerettem. Anya"
Mi történt itt?? Miért van Dávid kórházban? Azonnal oda kell mennem, nem is vártam többet, felkaptam a kulcsokat, és gyors léptekkel elhagytam a házat, beültem az autóba és már is mentem a legközelebbi kórházba. Pár percen belül bent voltam, és a recepcióhoz siettem. Egy nővér volt a pult mögött, azonnal letámadtam.
-Jó napot, Nagy Dávid hanyas szobában találom?
-Jobbra a 539-ben.
-Köszönöm.
Nagy léptekkel haladtam a szoba felé, közben számoltam magamban. "532,533, 534", majd végre elértem a 539-hez. Benéztem a kórterem ablakán és megláttam Dávidot, ahogyan csövekkel a szájában, infuzióval a karjában feküdt egy ágyon, mellette apa. Könnyek szöktek azonnal a szemembe és nem bírtam ki, berontottam a szobába és apa döbbent arcával találtam magam szemben.
-Mi történt vele???!!! Miért nem szóltatok róla hogy Dávid kórházba kerül???-akadtam ki-
-Emma te mit keresel itt????-állt fel apa az ágy mellől- Hogyan jöttél ide???
-Az most nem fontos, de mi van Dáviddal???
-Ez hosszú, inkább menjünk ki és ott elmondom. Dávidnak pihennie kell.
Kimentünk a folyosóra és elmentünk egy kávéért és kimentünk a kórház előtti parkba és leültünk egy padra. Kezeimet tördeltem, már nem tudtam várni, tudni akartam miért fekszik a bátyám a kórházban.
-Mikor elmentél Justin-nal a turnéra, Dávid nem tudta elfogadni hogy elmentél. Összetört. Nem bírta elviselni hogy többé nem vagy a kishúga és nem tud veled lenni. Abbahagyta az iskolát, letört kedve volt mindig, volt mikor hetekig nem jött ki a szobájából. Anyáddal ketten nem bírtuk rávenni hogy kijöjjön és egyen pár falatot, mert különben éhen hal. Egy nap elmentünk dolgozni reggel, és egyedül maradt otthon, annyira összetört és írt nekünk egy búcsúlevelet,hogy elmegy és ne is keressük. Mindent a rendőrségtől tudtunk meg, hogy Dávid egy éppen a főúton haladó kamion elé állt, ami elütötte. Azt mondták hatalmas szerencséje volt, mert más ebbe már belehalt volna. Elakartuk neked mondani, de nem telefonon keresztül, az nem lett volna a legjobb megoldás.-hajtotta le a fejét-
Nem hittem azt amit hallok. Könnyek szabályosan megindultak a szemeimből és nem bírtam. Csak dőltek belőlem a könnyek, megállás nélkül.
-Ezt...ezt...nem hiszem el...Mind miattam? Nem tudtatok szólni nekem? Azonnal haza jöttem volna, nem érdekelt volna semmi, csak Dávid.-töröltem le a könnyeimet- Vissza mehetnénk hozzá?
-Persze. Gyere.
Apával vissza mentünk Dávidhoz, aki még mindig nem volt magánál. Úgy döntöttem hogy haza megyek, és le pihennek, ez túl sok egyszerre. Elköszöntem apától, és haza fele indultam. Az haza fele úton egész végig csak Dávid járt a gondolataimban, miért tette ezt? És csak miattam? Nem tudom mit tegyek...Gondolat menetemből a garázsbeálló ébresztett fel, mivel neki mentem. Beálltam, leállítottam a kocsit, kiszálltam belőle és bementem a házba. Ledobtam a kulcsaimat és felmentem a fürdőbe. Engedtem magamnak a kádba vizet, és belemerültem. Lehunytam a szemem és elengedtem a gondolatimat. Semmire sem akartam gondolni. Fél óra áztatás után kijöttem a vízből, megszárítkoztam és felvettem egy sportos szettet.
Bevágottam az ágyba, és a telefonomért nyúltam, amin Betty számát tárcsáztam. Ameddig nem voltam itthon, mindennap beszéltünk telefonon vagy Skype-on keresztül. Igaz, nem tudja hogy most vissza jöttem, de szükségem van most egy barátra. Pár csörgés után felvette.
-Igen?-szólt bele.
-Szia Betty, Emma vagyok és gondoltam jó lenne ha most át jönnél picit..-halkultam el.
-Uramisten Emma, te itthon vagy???? 20 perc és nálatok vagyok.
-Okay.
Letettem a telót, és lementem a konyhába valami harapnivalót összeütni. Találtam popcornt, csináltam limonádét, és már hallottam az ajtócsengőt.
-Emma! De régen láttalak-ugrott a nyakamba Betty-Mindent mesélj el nekem ami veled történt.-örvendezett.
-Gyere beljebb és elmondok mindent.-invitáltam be.
Leültünk a nappaliban lévő kanapéra, és belekezdtem a történetembe.
-Sok minden történt, de kezdtem az elején. Justin az egyik koncertjéről ittasan jött haza, és nagyon erőszakos volt és ezért eljöttem, mert jobbnak éreztem ha egy kis időt külön töltünk most.
-Azóta beszéltettek?
-Pár sms-t küldött, de nem nagyon és azt hiszem egyre jobban hiányzik.
-Hívd fel!
-Most nem lehet, most ő legyen a legkisebb gondom.
-Dávid miatt?
-Te honnan tudsz erről?-lepődtem meg
-Mikor elmentél, sűrűn én jártam át Dávidhoz, beszélgetünk, jóba lettünk és sokat voltunk együtt, és egyik nap mikor átjöttem, viccelődtünk és megcsókolt. Megbeszéltük hogy ezt még titokban tartjuk, mert még akkor Dávidnak volt barátnője, de idő után egyre jobban látszott rajta hogy nem jól viseli a hiányodat. Sűrűben jöttem, de egy idő után már nem láttam eredményét a látogatásomnak. Így nem jöttem és ahogy megtudtam hogy mi történt, én is magam alatt voltam.-hajtotta le a fejét, azonnal megöleltem-
-Köszönök mindent, amit tettél.-súgtam a nyakába-
Percekig ölelkeztünk, mikor az ajtó csengője szólalt meg újra. Bettyvel kérdően néztünk egymásra, felálltam és az ajtóhoz indultam. Kinyitva az ajtót, Cody-val találtam magammal szemben.
-Bocsi hogy így most csak rátörtem, csak azon gondolkoztam, hogy nincs-e kedved eljönni velem sétálni?-mosolygott-
-Nagyon kedves vagy, de most itt van a legjobb barátnőm és már régen láttam és szeretnék vele most tölteni egy kis időt. Remélem nem haragszol meg, de bepótoljuk holnap. Rendben?
-Semmi gond, akkor majd holnap kereslek.-ölelt meg-
-Szia Cody.
Azonnal a lelkiismeretem feltámadt, és rosszul éreztem magam, hogy így leráztam Cody-t. De most nem tehetem mást, Bettyvel akartam lenni. Visszamentem a nappaliba, és levágódtam mellé.
-Ki volt az?-kérdezte
-Csak a szomszédból a srác, akivel együtt utaztam a repülőn és elhoztam.-legyintettem egyet-
-Ki volt az?
-Cody Simpson.-válaszoltam halkan-
-Ő mit keress itt?
-A nagybátyát látogatta meg.
Bettyvel még sokáig beszéltünk, de sajnos haza kellett mennie. Megbeszéltük hogy találkozunk még. Elköszöntünk egymástól, felmentem a szobámba és a gépemet ölembe vettem és közösségi oldalakat kezdtem el fürkészni. Nem volt semmi érdekes, ameddig fel nem mentem twittere, persze azonnal Justin oldalát néztem meg, ahol egy tweeten kaptam a tekintetemet.
Sziasztok! Meg is érkezett az újabb rész, bocsánatot kérek hogy késtem, de tudjátok a suli... De nem is írok többet, jó olvasást és kommentárt írjatok!
Ezzel a kis szöveggel az emberek tudtára adtam hogy itt tartózkodok. Remélem Emma is látni fogja. A stadionnál már több száz rajongó várt engem, mikor megérkeztünk. A mélygarázsba lementünk, majd egy kisebb szobába értünk, ahol a Meet&Greet lesz. 2 és fél óra alatt le is ment és már mentem is öltözni a koncertre. Szokásosan egy fehér szettben kezdem meg a koncerteket, ezért most is azt vettem fel.
