66. rész - Éj

Sziasztok! Tudom hogy már eléggé rég volt rész, de most már sikerült befejeznem, és íme itt van előttetek a kész mű! Sajnálom hogy ilyen sokat kellett rá várnotok, csak nagyon kevés időm volt.. Lassan letelik a gyakorlatom, így több időm lesz írni.
De nem is akarom tovább szaporítani a szót, jó olvasást!
*Eenie


/Justin/

Hibás vagyok. Emma miattam sérült meg. Ha nem húzom fel magam a paparazzikon, ez nem történik meg, nem lettek volna ekkora fájdalmai. Mindennek én vagyok a hibása. Szörnyen önfejű vagyok, és könnyen felkapom a vizet olyan dolgokon, amin egyáltalán nem kellene. Ezen változtatni fogok, ha magamért nem, de Emma miatt igen. Szeretem őt teljes szívemből és nem akarom őt elveszíteni. Most szerencsére itt pihen a mellkasomon, de ez itt nem a pihenésre való hely, itt a fürdőszobában, vérben úszva és kötszerek tömegében. Fel kell vinnem őt a szobába. Eléggé mélyen aludt, így reméltem hogy nem fogom fel ébreszteni őt egy hirtelen mozdulatommal. Levettem a pólómat, és Emmára terítettem, mert láttam a bőrén hogy picit fázik. Így félmeztelenül kell felvinnem őt. 
Egyik kezemmel a térde hajlata alatt ragadtam meg, a másik kezemmel a hátát támasztottam. Lassan és óvatosan felemeltem, át lépkedtem a szilánkokon, és az egyéb dolgokon, majd az ajtót egy kevés bénázással kinyitottam, és a szoba felé vettem az irányt. Emma édesen szuszogott a karjaimban, a  hideg levegőt a mellkasomra fújta ki, így mindig beleremegtem vagy kirázott tőle a hideg, de ez sem érdekelt, hiszen mosolyogva figyeltem a pihenő testét.
Felfele lépkedtem a lépcsőn, miközben hallottam egy ajtó becsapódást. Vissza fordultam Emmával a karjaimban, és egy ismerős sapkát vettem észre. Egy barna sapka volt, egy ninjával az elején. Azonnal felismertem. 

-Alfredo! Mi hozott téged ide?*örvendeztem*
-Hé tesó! Gondoltam jó lenne ha beugranák köszöni, de te meg mit csinálsz Emmával a karjaidban félmeztelenül??*húzta fel a szemöldökét és rá mutatott Emmára*
-Az hosszú, de felviszem őt, lefektettem aludni, utána elmondom. 
-Jól van tesó, segítsek valamit?*kérdezte*
-A szoba ajtaját  kellene tartani, mikor be viszem Emmát.
-Persze, akkor menjünk is.

Alfredo felfutott a lépcsőn, és én is utána mentem, csak nem futottam. Mikor felértem, Alfredo már nyitva tartotta az ajtót és nagy vigyorral az arcán várt engem és Emmát. 

-Minek örülsz ennyire?*nevettem*
-Csak annak hogy milyen szép párt alkotok. *mosolygott*
-Oh haver, köszi. *löktem picit meg*

Bementem a szobába, és óvatosan az ágyra tettem Emmát.

A fejét a párnára helyeztem, és szépen betakargattam. Mikor ezzel végeztem, megálltam az ágy mellett és csak néztem a csodás lányt, aki elrabolta a szívemet. Alfredo oda lépett mellém, és ő is csak az ágyon pihenő gyönyörű lányt csodálta.

-Csodás lányt találtál. *mosolygott Fredo*
-Én is így vagyok vele, és tudom hogy sosem adom oda senkinek. Ő az enyém, csak az én egyetlenem. *dugtam zsebre a kezem*
-Igazad van, nem is akarom elvenni tőled, de az biztos, gyönyörű szép egy lány. Én is örülnék egy ilyen lánynak.*nevetett*
-Örülni örülhetsz, de ő már az enyém haver. Tényleg ő egy csodás lány, nem az híres énekest látja bennem, akiért több millióan vannak oda az egész világon, hanem egy normális srácot és ezt annyira imádom benne, hogy nem azért van velem mert hogy híres vagyok és ő is az akar lenni, hanem azért mert szeret.
-Ezt biztosra tudod hogy így van? Lehet hogy csak..
-Alfredo! Tudom hogy szeret, szerinted akkor már nem használt volna ki? Amióta híres vagyok és az eddigi barátnőim mindig kihasználták a hírnevemet, például mint Selena, ő csak azért volt velem hogy többen vegyék az albumát. Ezt nem akarom átélni újra. Nem voltam vele boldog. De most Emmával teljesen boldognak érzem magam. Egy jó hogy nem hírességként ismertem meg, hanem egy átlagos lányként, így nem kapta fel őt azonnal a média. Titokban tudtok tartani a kapcsolatunkat több mint 1 hónapig, a többi lánnyal pedig már másnap a címlapok elején volt, az hogy Justin Biebernek már megint új barátnője van. Ebből elegem lett, és mi a jó abban a kapcsolatban amiben csak az egyik fél boldog? Egyébként is elegem lett abból hogy mindig hazudok a szerelmi életemről, tudod mondod az interjúban hogy minden oké, boldog vagy, közbe csak kihasználnak. Emmával egyszer sem volt ilyen, mindig őszintén mondtam hogy igen, boldog vagyok mellette. Mindig megtud mosolyogtatni már azzal is ha rám pillant. Nem is kell több, boldog vagyok mellette és ennyi nekem pont elég. Oda vagyok érte.*mosolyogtam el, közben Emmára vetettem a tekintettemet*
-Hú, tesó, te tényleg nagyon szereted őt. Remélem  is így érez.*veregette meg a vállamat*
-Nem tagadhatom, szerelmes vagyok belé azóta mióta megláttam. De gyere menjünk már le a nappaliba, hagyjuk pihenni a szépséget. 

Oda hajoltam Emma arcához és nyomtam egy puszit az arcára, és láttam hogy elmosolyodott rajta. Végig simítottam a kezemet az arcán keresztül, át a karján, és az ujjait megfogtam egy pillanatra, majd elengedtem.
Kifele sétáltam a szobából, még egy utolsó tekintetet vetettem rá, aztán végleg kiléptem a szobából, hagy pihenjen.
Lementem Alfredohoz, aki már 2 doboz Colával, és egy videó játékkal várt engem.

-Végre, mi tartott eddig??*tárta szét a karjait*
-Csak nyitottam Emmának ablakot.
-Este 11-kor??
-Igen. Na de inkább más. Mit is játszunk?*mutattam rá a konzolra*
-Kosár?
-Legjobb. Úgy is leverlek benne.*nevettem*
-Azt majd meglátjuk.

Leültem Alfredo mellé és elkezdtünk játszani. Első percben már bedobott a játékosom egy 3 pontos kosarat, és már én is vezettem. Örömömben felugrottam és Alfredonak az arcába vágtam a győzelmemet. Egy olyan fejet vágott, hogy "na ne csináld már megint haver". Nevettem is rajta. Vissza ültem mellé és játszottunk tovább.

/Emma/

Lassan nyitogatni kezdtem a szemem, és észrevettem hogy  valami puhaság vesz körül. Megdörzsöltem a szemem, és észrevettem hogy a hálószobában vagyok, Justin ágyában. Körbe néztem, és láttam hogy már sötét van, így már nem tudok haza menni.Hangokat hallottam a földszintről, de nem törődtem velük. Kimásztam az ágyból és észrevettem hogy még mindig abban a ruhámban vagyok, amiben a lábamat ápoltuk. Teli volt vér foltokkal, és így nem mehetek le. Bementem a fürdőbe, levetettem a piszkos ruhákat, letussoltam, és beáztattam a ruhákat. Egy fekete melltartó és egy hozzáillő alsónemű volt rajtam. Így mégsem mehetek le. Egy szál melltartóban és alsóneműben kimentem a szobába és elkezdtem keresgélni a ruhák között. Az én dolgaim között nem találtam semmit, Justin-ét is átnéztem, és találtam a ruhái között egy inget, ami hosszú volt, és ujjatlan, amit felkaptam magamra.

Összefogtam még a hajamat, és már indultam is kifele a szobából. Az ajtó nyitva volt, kinyitottam, és kiléptem a szobából, és a lépcső fele vettem az irányt. Kiáltásokat hallottam lentről, de tudtam hogy Justin nem ment el. Még picit kómás voltam, de letudtam menni a lépcsőn. Leértem, és a nappali felé fordultam. Elkezdtem dörzsölni a szemem, és úgy mentem a nappali fele. Oda értem és még mindig picit kómás voltam, és dörzsöltem a szemem. 

-Justin..*szólaltam meg álmosan* Mi történ...

Félbeszakadtam a mondandóm közepén, észre vettem hogy kettő szempár szegeződött rám. Egyik Justin-é volt, másik pedig Alfredo-jé volt. Közben a szájuk is nagyra nyílt, nem kellett sokat gondolkoznom hogy miért. Hiszen itt állok egy szál fehérneműben és egy ingben, ami nincs is összegombolva. A szemeik egymás után futották át rajtam, ami miatt kicsit kellemetlenül éreztem magam, de Justin már látott így, tehát ő reakcióján nem csodálkozok, de Alfredo-jén igen. Mindegyik fiú így reagál egy ilyenre. Nagy szemek, nagyra nyílt száj, és sűrűn le és föl mozgó szempár. 

-Úgy tűnik hogy most zavarok... *összefogtam az ingemet, és megfordultam*

Megfordultam, és a konyhába mentem és csináltam magamnak egy forró csokit, és leültem az egyik bárszékre. Hallottam hogy Justin beszél Alfredo-val, és megkérte hogy menjen haza.

Alfredo oda jött hozzám, elköszönt tőlem kettő puszival, majd még egy utolsó tekintetet vettet rám, aztán kikísérte őt Justin, és kacsintott egyet rám Justin, majd egyedül lettem a házban. A forró csokimat kavartam, és közben lassan kortyolgattam belőle.

Éppen megfelelő hőmérsékletű volt, nem túl meleg, nem túl hideg. Felálltam a pultól, és oda sétáltam az erkély ajtóhoz, és gyönyörködtem a csodás éjszakai kilátásban.

/Justin/

-Jól vagy haver??*veregettem meg Alfredo vállát*
-Azt hiszem igen, csak még mindig előttem van az előző 10 perc képei.*forgatta meg a szemeit*
-Na elég már, menj inkább, és pihend ki a történteket. 
-Jó ötlet. Na szia.
-Szia.*pacsiztam le vele*

Alfredo beült a kocsijába és elhajtott, így végre vissza mehetek a házba. Beléptem, az ajtót becsuktam magam után, és a konyha felé indultam. Beléptem a konyhába, de ott nem találtam Emmát. A nappali következett. Kiléptem a konyhából, és azonnal a nappaliba értem, és megláttam Emma formás testének a vonalát, miközben az ablakon kifele bámult, és a forró csokiját kortyolgatta. Meglepem picit, gondoltam. Halk léptekkel mögé lopództam, és a  karjaimat a derekára simítottam. 

-Mit csinálsz édes?*kérdeztem édes hangon, közben a fejemet a nyak vonalába temettem*
-Ah, Justin. Megijesztettél.*nevetett* 
-Nem az volt a célom..De nem is ezért jöttem most.
-Hanem?*fordult felém,majd a kezeit a nyakam köré fonta*
-Ezért.

Lecsaptam az ajkaira, és forró csókot adtunk egymásnak. Egyik kezemmel az arcát simogattam, másikkal pedig a combjáért nyúltam. A térde alá nyúltam, így könnyen feltudtam emelni az egyik lábát. De nem is kellett sok, azonnal változtatni akart a helyzeten. A nyakam körüli fogását szorosabbra váltotta, majd gyenge testével az enyémre helyezkedett. Két karommal a két combját megfogtam és a feneke alá helyeztem a kezem, így tartottam őt biztosan. Hideg teste az enyémhez tapadt, így teljesen össze forrt a testeink. Mivel már egyedül voltunk az egész házban, és már régen is töltöttünk együtt időt, így gondoltam ki is használom a helyzetet. Hátrébb léptem az ablaktól és újra a nappali felé vettem az irányt.  Lassú, apró léptekkel haladtam hátra fele. Háttal mindennel, csukott szemmel, és a szerelmemmel a karjaimban tartok valamerre.  Nem lenne ó ha elesnék, és Emmára esnék mert fájdalmat okoznék neki. 
Már 20 métert haladtam hátra, mikor meg éreztem a szőnyeget, ami a nappaliban van, Nagyon puha, tehát azonnal felismerem. A csókunkat nem szakítottam meg.

 Megtettem még néhány lépést, és megéreztem a kanapé szélét. Tudtam most már, letehetem Emmát. Megfordultam, és letettem őt lassan és óvatosan a kanapéra, majd óvatosan ráfeküdtem. Éreztem hogy Emma levegő után kapkod, ezért elváltam az ajkaitól.
Szemei csukva voltak, majd pillái lassan felnyitottak. 

-Imádom a csókodat.Legjobb a világon.*mosolygott*
-De édes vagy. Én is a tiedet imádom, dehogy most így egy ingben és fehérneműben látlak, jobban oda vagyok érted.
-Szeretlek.

Nem is mondtuk egymásnak többet, már is újra egymás ajkait kényeztettük. 

65. rész - Mély fájdalom

Sziasztok! Itt is a 65. rész. Remélem tetszeni fog, és megint az szeretném kérni, hogy kommenteljetek, mert elgondolkoztam azon, hogy lehet hogy bevezettek egy olyat hogy megmondom mennyi komment szükséges a következő részhez. De most másik helyzet, a hétvégén elutazok, ezért nem tudok nektek nagyon írni. De elég is a szóból, kellemes olvasást!
*Eenie

/Emma/

Bebicegtem a fürdőbe és magamra zártam ajtót, neki dőltem és lassan lecsúsztam a földre. Könnyek szöktek a szemembe, egyrészt szörnyen fájt a lábamba álló üveg darab, másrészt Justin miatt is. Már rég volt ilyen és ilyenkor mindig félek tőle. De tudom hogy ez nem az igazi Justin. Hallottam ahogy Justin szipogott a sírás miatt. Éreztem hogy ő is neki dőlt az ajtónak, éreztem a háta vonalát.
De sajnos a tökéletes hátának a vonala sem felejtette el velem a fájdalmamat. 
Rájöttem hogy még mindig benne van az üveg darab a lábamba. Valahogy ki kell szednem, különben elfog fertőződni. 
Szerencsémre a kötszer és a fertőtlenítőszer egy alacsonyan fekvő polcon  volt. Próbáltam nyúlni érte, de csak nagyon nehezen ment, de pár perc erőlködés után sikerült el érnem, így magam mellé tettem.
A tekintettem újra a sebre irányult. Megvizsgáltam közelebbről és láttam hogy eléggé mélyen van a szilánk a lábamba, ezért óvatosan kell majd eltávolítanom. Elkezdtem valami olyan eszközt keresni, amivel kitudnám kevés fájdalommal húzni a szilánkot.
Hamar kiszúrta a tekintettem egy szemöldök csipesz, egy magasabban levő polcon volt, ami eléggé messzi volt. Közelebb próbáltam magam vonszolni, de a fájdalom azonnal vissza rántott. Már egy kisebb vértócsa volt a lábam körül, ami már az én ruhámat is össze kente. Nem tudok mit tenni, segítséget kell kérnem. Vissza kúsztam az ajtóhoz és neki dőltem. 
Justin még mindig az ajtónál volt, így ő volt a legközelebbi segítség. Neki dőltem kicsit erősebben az ajtónak és lassan beszédre nyitottam a számat. 

-Justin..Justin..*mondtam halkan* Kell a segítséged.
-Persze, mond miben kell.*mondta izgatottan, közben erősen magát oda nyomta az ajtónak*
-Kinyitom az ajtót, de óvatosan gyere be,  mert itt vagyok előtte és eléggé fáj a lábam, miután bejöttél, mindent elmondok.
-Rendben.

Nehezen felnyúltam az ajtó kilincséhez és kinyitottam az ajtót.
Ahogy Justin meghallotta a zár elfordulását, a kilincshez kapott és befelé nyomta az ajtót. Arrébb vonszoltam magam, hogy Justin beférjen, ahogy meglátta a lábamat, térdei felmondták a szolgálatot, és leborult mellém, majd megragadta a kezemet és szorosan össze fonta a sajátjaival. Azonnal könnybe lábadt a szeme, mert tudta hogy miatta történt mind ez.
Könnyei miatt az én szemeim sem maradtak szárazon.
Könnyel teli szemeink egymásra találtak, így több percen át keresztül csak egymás könnyes szemét néztük.
Kezeink még mindig egymást tartották, de kiszedtem a fogásából és a kezemet Justin arcára vezettem. 
Puha arca vonalát simítottam végig, közben mosoly húzódott végig az arcán. Így még tökéletesebb lett a pillanat. Justin az egyik pillanatban közel hajolt hozzám, és azt hittem hogy megcsókol, de más volt a terve. Kezét az arcomra vezette. A csendet pár perc elteltével  Justin halk szavai törték meg.

-Nem akartam ekkora fájdalmat okozni neked... Inkább nekem kellene szenvednem, nem neked, te semmit sem csináltál, csak én csináltam már megint őrültséget..*halkult el a hangja*
-Justin! Ezt most fejezd be, ami megtörtént megtörtént. Zárjuk le most már, nem tudunk ellene semmit sem tenni. Tudom hogy nem direkt tetted ezt, de ettől az erőszakos Justin-tól nagyon félek. Majd változtatunk közösen ezen. De most ezen inkább ezen lépjünk túl, és szedjük ki a lábamból a szilánkot. 
-Persze, mond mire van szükséged.*állt fel*
-Ott van tőled jobbra egy polcon egy szemöldök csipesz, azt hozd ide. *mutattam rá*

Justin azonnal oda ment a polchoz és kikapta a tartóból és oda hozta nekem. Vissza ült mellém és a kezembe nyomta a csipeszt. Nagy szemekkel figyelte a következő mozdulataimat.  A csipesszel óvatosan a szilánkhoz értem és elkezdtem kihúzni a lábamból. Fogaimat össze szorítottam és próbáltam eltűrni a fájdalmat. Ahhoz képest hogy milyen kicsi szilánk volt, mekkora nagy fájdalmat tudott nekem okozni. Justin folyton figyelt engem, tudta hogy még segítségre lesz szükségem. 1 percig tartott a szilánk kihúzása, utána már felszabadultam, és neki dőltem az ajtónak. 
De azonnal észbe kaptam, mert még a seb még mindig nincs bekötve. Justin azonnal a fertőtlenítőt adta a kezembe.
Fintorogva néztem vissza  rá.

-Ezt nem szeretem, nagyon csíp...*halkult el a hangom*
-Itt vagyok, ne félj, erős vagy.*ragadta meg a kezemet*

Annyira jó érzés volt Justin közelsége, hogy már teljesen biztonságban éreztem magamat. Köszönetként nyomtam egy puszit az arcára. Justin a tekintetét fel kapta, és egy nagy mosoly ült ki az arcára. Justin a kezembe helyezte a vatta darabot, majd öntöttem rá a fertőtlenítőszert és újra Justin-ra néztem. Szeme ragyogott, tudtam hogy vigyázz rám.

-Félek...*néztem a szemeibe*
-Csak csináld, itt vagyok, ha bármi történik, tudd, én itt vagyok. Nem kell félned. *ragadta meg újra a kezemet*

Olyan jó érzés fogott fel, így a nagy fájdalmaim között, az a érzés jött elő, mint az első csókunknál.
Biztonságban éreztem magam, de nem olyan átlagos biztonság érzet fogott el, hanem a teljes  biztonság érzése. Tudtam hogy semmi baj nem történhet, hiszen itt van velem Justin.
Nem törődtem semmivel, a sebbel sem, nem érdekelt hogy ha el fog fertőződni, most a pillanatnak akarok élni. Justin tekintette és az enyém találkoztak, és lefagytunk ott helyben. Nem mozdultunk, csak bámultuk egymást.Justin mellettem ült,  közelebb húzódott, és a jobb kezével elkezdte simogatni a jobb karomat. A simogatása érzelem teli volt és érzéki. Imádom amikor ilyen szörnyű helyzetből is kitud hozni egy ilyen tökéletes pillanatot. Arcát felém közelítette, és egy lágy csókot lehelt az ajkamra. De éppen hogy megmozdult, a sebemre helyezte a lábát és azonnal sziszegtem egy hatalmasat, és azonnal elengedett. 
Justin szomorúan nézett rám, is tudta hogy mit tett. Azonnal megbánást láttam az arcán. Le is hajtotta a fejét. Nem tudtam rá egyszerűen haragudni, ezért nyomtam egy puszit az arcára. Felcsillant a szeme világa.
De a seb még mindig nincs lefertőtlenítve. 

-Justin, most már tényleg fejezzük be ennek a sebnek az ápolását. *nevettem*
-Igazad van, már régóta próbálkozunk vele. Ideje lenne már befejezni.*nevette el ő is magát*

A vatta darabért nyúltam, és újra fertőtlenítőt tettem rá, mert amit már ráöntöttem az már megszáradt rajta. Most jön az igazság pillanata. Kibírom vagy nem. Erős vagyok, tudom,  nem kell félnem. Óvatosan a sebre helyeztem a vatta darabot, és sziszegés hagyta el a számat. Justin azonnal biztató módba kapcsolt, a vállamat át ölelte, és megszorította azt. 
Körül kentem a sebet fertőtlenítővel, így el is állt a vérzés. Már csak be kell kötni. Justin segítsége újra kellett, mondtam neki fogja meg a kötszer végét, én addig körbe kötözöm a lábamat. Háromszor körbe tekertem a lábamat, majd elvágtam a magamnál tartott végét, és leragasztottam. 

-Kész is. Végre. *dőltem neki az ajtónak*
-Na végre. Már nem bírtam volna tovább. Már kezdtem magamat úgy érezni, mint egy kórházban lennék.*nevetett fel*

Justin újra közel húzódott hozzám, így az illatát újra megízlelhettem, a közelségével együtt. Két kezemet a hasára tettem, ő pedig a kezeit rásimította. Fejemet a vállára helyeztem, így pihentem a sok történés után. Egyik pillanatban lecsuktam a szememet és az álmok világába léptem át.

64. rész - Naplemente

Sziasztok! Remélem nem okoztam nektek csalódást hogy ilyen későn hoztam nektek részt, de csak így volt időm. Nem is lett ez olyan hosszú, de most csak szeretem volna nektek hozni részt, mert tudom hogy már régen volt, és így akartalak titeket kicsit kárpótolni!
De van egy eléggé rossz hírem. Nagyon eltűntek a kommentek és a chat bejegyzések. Ennek nem örülök, és szeretném ha ez változna, mert lehet hogy ennek hamarosan következményei lesznek... És szerintem ti sem örülnétek annak hogy ha ez a történetnek vége lenne... Úgy hogy, gyerünk! Kommenteljetek, írjatok! Csak fejezzétek a véleményeteket!! ENGEM ÉRDEKEL!!! 
Ennyi lett volna. Jó olvasást!
*Eenie


/Justin/

Emmát levittem a tengerparthoz, és megálltam vele kézen fogva a csodás tenger előtt. 
Éppen a nap nyugovóra készült, ami még jobban feldobta a hangulatot. 

Emma karjaival körbe fonta a derekamat és szorosan közel bújt hozzám. Egyik kezemmel át karoltam őt a válla fölött, a másikat a derekamon pihenő kezeire tettem. 
Felnézett rám és egy apró mosolyt intézett felém, ami engem is mosolygásra késztetett. 
Emma csodásan ragyogott a  lemenő nap fényeiben. 
A tenger végtelenjét kémlelte, miközben a nap sugarai édesen játszódtak a hajtincsein. Szemeiben vissza tükröződtek a nap sugarai, ami nekem egy gyönyör volt. Nem is tudtam róla levenni a szememet. 
A tekintetét rám vezette, amitől én nagyon boldog lettem. 

-Csoda szép vagy.*vigyorogtam el rajta*
-Ahh. Nem kell itt túlozni, így is már nekem az is elég hogy velem vagy, nem hogy még ilyen csodás estét hozol itt össze. 
-Shh.*csendesítettem el* Üljünk le.*mutattam a földre*

Egy takarót vittem magammal, amit leterítettem a homokba, és így letudtunk ülni. Közel húzódtam Emmához, a fejét a vállamra biccentette, így áttudtam őt kelően ölelni. Ő sem akart messzi lenni tőlem, ezért az egyik kezét a mellkasomra tette, a másikkal a hátamat simogatta.
Csendesen néztük a naplementét, nem is nagyon szóltunk egymáshoz, csak élveztük a csendet. 
Emma még mindig a vállamon pihentette a fejét, oda fordítottam a fejemet, és nyomtam egy puszit a feje tetejére. 
Azonnal felkapta a fejét erre a tettemre, így a szemeink össze találkoztak. Újra elvarázsolt.  A szeme világa csak úgy csillogott. Káprázatos volt. 
Elmosolyodtam.

-Justin... Már megint kezded...
-Micsodát??*húztam fel a szemöldökömet*
-Hát ezt. Folytonosan nézel. Jobb ha inkább eltakarom magam.*a kezével eltakarta az arcát*
-Hééé, mit csinálsz?! Ne takard el azt a csodásan tökéletes arcodat.*nyúltam a keze után*

Megfogtam a kezét és a kezeimbe temettem őket. Jól esett a keze melege az enyémet is fel melegítette.

-Tudod hogy nagyon szeretlek, életem végéig. Ha vége lesz ennek a kapcsolatnak akkor...
-Justin! Ezt ki ne mond! *nyomta az édes arcát az enyémbe* Nem lesz ennek vége! Itt és most neked megmondom, hogy mi életünk végéig együtt leszünk, ha tetszik ha nem. Én benned megtaláltam azt, akire mindig vártam. Okos, intelligens, kedves, imádni való, tökéletes teste van, és én oda vagyok érte. Nem tudok kiszeretni belőle. Már annyira imádom ezt a srácot, hogy egyszerűen ha akarnék se tudnék ki szeretni belőle. Ezt nagyon jegyezd meg! És soha, ismétlem soha, nem hagylak elmenni!*bújt jobban hozzám*
-Teljes szívemből nagyon szeretlek Emma. És én sem foglak sose elengedni, bár mennyire is szeretnél tőlem elmenni, nem hagyom. 

Nem is akartam többet mondani, lecsaptam az ajkaira. Ajkaink összeforrtak, az alsó ajkát megharaptam, hogy beengedést nyerjek a nyelvéhez, nem is kellett sokat várnom, azonnal szabad utat engedett. A nyelveink vad táncot jártak, közben az egyik kezem a hátára simult, így a tökéletes gerincén végig tudtam simítani a kezemet, így éreztem a teste precíz vonalát.
Ajkaink nem váltak el, édesen kényeztették egymást tovább.
Mivel Emmával egymás mellett ültünk eléggé fájt már a nyakam, hogy oldalasan kellett tartanom. Épp fordulni akartam, mikor Emma hamarabb fel ismerte a helyzetet, és az ölembe ült. Két kezét a nyakam köré fonta és hátulról a hajamba túrt. Vékony ujjai tökéletesen simultak el a hajszálaimon. Most már nekem is tennem kellett valamit az ő kényeztetése érdekében. Nem is tétováztam. Az egyik kezem az előző helyzetéhez tért vissza, azaz Emma tökéletes gerinc vonalára simult. A másikkal a combját simogattam, ami neki és nekem is jó érzés volt. Egy óvatos mozdulattal a combja alá nyúltam, és lassan hátra dőltem vele. Lábai szét nyíltak, így könnyen közelebb tudtam a testéhez férkőzni. Kezei a nyakamon pihentek meg, így még közelebbről tudtam őt érezni.
Csókunk még mindig nem szakadt meg, de éreztem hogy már nagyon sokáig nem bírja levegő nélkül. Így a legjobbnak láttam hogy ha elengedem az ajkait.  Elváltam tőle és észrevettem valamit rajta. Csukva volt a szeme és mosolygott. Ahogy ez a látványt csodáltam, engem is mosolygásra késztetett. Majd lassan felnyíltak pillái, és az ajkai mozogni kezdtek.

-Olyan jó veled, csak veled akarok lenni, senki mással, megállítanám az időt, hogy csak veled lehessek.*simogatta meg az arcomat*
-Én még a világ végéről is eljönnék érted, csak hogy veled legyek.
-Szeretlek Justin.
-Szeretlek Emma.

És újra az ajkaira támadtam. Ajkai olyanok voltak mint a méz, édesen tapadt rá az enyémre. Éppen beleharaptam az ajkaiba, mikor nagy zúgásra lettem figyelmes. A homok fel kavarodott a nagy szél miatt, azonnal fel kaptam a tekintettem az égre, és egy helikopter volt fölöttünk, amiből fények villogtak. Nem kellett  sokat gondolkoznom, a paparazzik voltak azok..

-JUSTIN!! Mi folyik itt??!!*ordított Emma*

Próbáltam takarni az arcomat és Emma arcát is, hogy ne készüljenek rólunk képek, másrészt  a homok miatt is. 

-Ezek mindent eltudna rontani, gyere, menjünk innen!*ordítottam neki*

Felkaptam a takarót és a fejünkre tettem, megragadtam a  kezét és elkezdtünk futni befele. Nem kellett sokáig mennünk, hiszen csak húsz méterre van a part a háztól, de akkor is nagyon siettünk. Ahogy oda értünk az terasz ajtajához, azonnal kinyitottam és Emma derekát megragadtam és befele toltam. 
Becsaptam az ajtót és besötétítettem. Nagyon dühös lettem, hogy így elrontották ezt az estét. Szóltam Kennynek hogy baj van, ezért ő és Anthony, a másik testőr, kettő kocsival a ház elé álltak, és az oda érkező fotósokat elküldték.
Az ebédlő asztalon volt egy virág tartó, ami üvegből volt, így a nagy dühömben felkaptam és lehajítottam a földre. Ezer darabra tört, szilánkjai száz felé repültek, és az egyik nagyobb darab Emma lábába fúródott. 
Emma a lábához kapott, és a lábáról lefolyó vért néztük mindketten. Egymásra tekintettünk, és mindkettőnek elállt a szava. 

-Em...Emma... nem akartam, nem akartam ezt....*hajtottam le a fejemet*

Oda léptem hozzá, a kezeim közé akartam fogni az arcát, de elcsapta a fejét, láttam hogy pár könnycsepp csúszott le az arcán, és kibicegett a szobából. 
Utána siettem, de addigra a fürdő bezárta magát.
Az ajtó félfa mellé dőltem és elkezdtem sírni.