*Eenie
/Emma/
Bebicegtem a fürdőbe és magamra zártam ajtót, neki dőltem és lassan lecsúsztam a földre. Könnyek szöktek a szemembe, egyrészt szörnyen fájt a lábamba álló üveg darab, másrészt Justin miatt is. Már rég volt ilyen és ilyenkor mindig félek tőle. De tudom hogy ez nem az igazi Justin. Hallottam ahogy Justin szipogott a sírás miatt. Éreztem hogy ő is neki dőlt az ajtónak, éreztem a háta vonalát.
De sajnos a tökéletes hátának a vonala sem felejtette el velem a fájdalmamat.
Rájöttem hogy még mindig benne van az üveg darab a lábamba. Valahogy ki kell szednem, különben elfog fertőződni.
Szerencsémre a kötszer és a fertőtlenítőszer egy alacsonyan fekvő polcon volt. Próbáltam nyúlni érte, de csak nagyon nehezen ment, de pár perc erőlködés után sikerült el érnem, így magam mellé tettem.
A tekintettem újra a sebre irányult. Megvizsgáltam közelebbről és láttam hogy eléggé mélyen van a szilánk a lábamba, ezért óvatosan kell majd eltávolítanom. Elkezdtem valami olyan eszközt keresni, amivel kitudnám kevés fájdalommal húzni a szilánkot.
Hamar kiszúrta a tekintettem egy szemöldök csipesz, egy magasabban levő polcon volt, ami eléggé messzi volt. Közelebb próbáltam magam vonszolni, de a fájdalom azonnal vissza rántott. Már egy kisebb vértócsa volt a lábam körül, ami már az én ruhámat is össze kente. Nem tudok mit tenni, segítséget kell kérnem. Vissza kúsztam az ajtóhoz és neki dőltem.
Justin még mindig az ajtónál volt, így ő volt a legközelebbi segítség. Neki dőltem kicsit erősebben az ajtónak és lassan beszédre nyitottam a számat.
-Justin..Justin..*mondtam halkan* Kell a segítséged.
-Persze, mond miben kell.*mondta izgatottan, közben erősen magát oda nyomta az ajtónak*
-Kinyitom az ajtót, de óvatosan gyere be, mert itt vagyok előtte és eléggé fáj a lábam, miután bejöttél, mindent elmondok.
-Rendben.
Nehezen felnyúltam az ajtó kilincséhez és kinyitottam az ajtót.
Ahogy Justin meghallotta a zár elfordulását, a kilincshez kapott és befelé nyomta az ajtót. Arrébb vonszoltam magam, hogy Justin beférjen, ahogy meglátta a lábamat, térdei felmondták a szolgálatot, és leborult mellém, majd megragadta a kezemet és szorosan össze fonta a sajátjaival. Azonnal könnybe lábadt a szeme, mert tudta hogy miatta történt mind ez.
Könnyei miatt az én szemeim sem maradtak szárazon.
Könnyel teli szemeink egymásra találtak, így több percen át keresztül csak egymás könnyes szemét néztük.
Kezeink még mindig egymást tartották, de kiszedtem a fogásából és a kezemet Justin arcára vezettem.
Puha arca vonalát simítottam végig, közben mosoly húzódott végig az arcán. Így még tökéletesebb lett a pillanat. Justin az egyik pillanatban közel hajolt hozzám, és azt hittem hogy megcsókol, de más volt a terve. Kezét az arcomra vezette. A csendet pár perc elteltével Justin halk szavai törték meg.
-Nem akartam ekkora fájdalmat okozni neked... Inkább nekem kellene szenvednem, nem neked, te semmit sem csináltál, csak én csináltam már megint őrültséget..*halkult el a hangja*
-Justin! Ezt most fejezd be, ami megtörtént megtörtént. Zárjuk le most már, nem tudunk ellene semmit sem tenni. Tudom hogy nem direkt tetted ezt, de ettől az erőszakos Justin-tól nagyon félek. Majd változtatunk közösen ezen. De most ezen inkább ezen lépjünk túl, és szedjük ki a lábamból a szilánkot.
-Persze, mond mire van szükséged.*állt fel*
-Ott van tőled jobbra egy polcon egy szemöldök csipesz, azt hozd ide. *mutattam rá*
Justin azonnal oda ment a polchoz és kikapta a tartóból és oda hozta nekem. Vissza ült mellém és a kezembe nyomta a csipeszt. Nagy szemekkel figyelte a következő mozdulataimat. A csipesszel óvatosan a szilánkhoz értem és elkezdtem kihúzni a lábamból. Fogaimat össze szorítottam és próbáltam eltűrni a fájdalmat. Ahhoz képest hogy milyen kicsi szilánk volt, mekkora nagy fájdalmat tudott nekem okozni. Justin folyton figyelt engem, tudta hogy még segítségre lesz szükségem. 1 percig tartott a szilánk kihúzása, utána már felszabadultam, és neki dőltem az ajtónak.
De azonnal észbe kaptam, mert még a seb még mindig nincs bekötve. Justin azonnal a fertőtlenítőt adta a kezembe.
Fintorogva néztem vissza rá.
-Ezt nem szeretem, nagyon csíp...*halkult el a hangom*
-Itt vagyok, ne félj, erős vagy.*ragadta meg a kezemet*
Annyira jó érzés volt Justin közelsége, hogy már teljesen biztonságban éreztem magamat. Köszönetként nyomtam egy puszit az arcára. Justin a tekintetét fel kapta, és egy nagy mosoly ült ki az arcára. Justin a kezembe helyezte a vatta darabot, majd öntöttem rá a fertőtlenítőszert és újra Justin-ra néztem. Szeme ragyogott, tudtam hogy vigyázz rám.
-Félek...*néztem a szemeibe*
-Csak csináld, itt vagyok, ha bármi történik, tudd, én itt vagyok. Nem kell félned. *ragadta meg újra a kezemet*
Olyan jó érzés fogott fel, így a nagy fájdalmaim között, az a érzés jött elő, mint az első csókunknál.
Biztonságban éreztem magam, de nem olyan átlagos biztonság érzet fogott el, hanem a teljes biztonság érzése. Tudtam hogy semmi baj nem történhet, hiszen itt van velem Justin.
Nem törődtem semmivel, a sebbel sem, nem érdekelt hogy ha el fog fertőződni, most a pillanatnak akarok élni. Justin tekintette és az enyém találkoztak, és lefagytunk ott helyben. Nem mozdultunk, csak bámultuk egymást.Justin mellettem ült, közelebb húzódott, és a jobb kezével elkezdte simogatni a jobb karomat. A simogatása érzelem teli volt és érzéki. Imádom amikor ilyen szörnyű helyzetből is kitud hozni egy ilyen tökéletes pillanatot. Arcát felém közelítette, és egy lágy csókot lehelt az ajkamra. De éppen hogy megmozdult, a sebemre helyezte a lábát és azonnal sziszegtem egy hatalmasat, és azonnal elengedett.
Justin szomorúan nézett rám, is tudta hogy mit tett. Azonnal megbánást láttam az arcán. Le is hajtotta a fejét. Nem tudtam rá egyszerűen haragudni, ezért nyomtam egy puszit az arcára. Felcsillant a szeme világa.
De a seb még mindig nincs lefertőtlenítve.
-Justin, most már tényleg fejezzük be ennek a sebnek az ápolását. *nevettem*
-Igazad van, már régóta próbálkozunk vele. Ideje lenne már befejezni.*nevette el ő is magát*
A vatta darabért nyúltam, és újra fertőtlenítőt tettem rá, mert amit már ráöntöttem az már megszáradt rajta. Most jön az igazság pillanata. Kibírom vagy nem. Erős vagyok, tudom, nem kell félnem. Óvatosan a sebre helyeztem a vatta darabot, és sziszegés hagyta el a számat. Justin azonnal biztató módba kapcsolt, a vállamat át ölelte, és megszorította azt.
Körül kentem a sebet fertőtlenítővel, így el is állt a vérzés. Már csak be kell kötni. Justin segítsége újra kellett, mondtam neki fogja meg a kötszer végét, én addig körbe kötözöm a lábamat. Háromszor körbe tekertem a lábamat, majd elvágtam a magamnál tartott végét, és leragasztottam.
-Kész is. Végre. *dőltem neki az ajtónak*
-Na végre. Már nem bírtam volna tovább. Már kezdtem magamat úgy érezni, mint egy kórházban lennék.*nevetett fel*
Justin újra közel húzódott hozzám, így az illatát újra megízlelhettem, a közelségével együtt. Két kezemet a hasára tettem, ő pedig a kezeit rásimította. Fejemet a vállára helyeztem, így pihentem a sok történés után. Egyik pillanatban lecsuktam a szememet és az álmok világába léptem át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése