79. rész - "Karjaim köré zártam"

Sziasztok! Meg is érkezett az újabb rész, bocsánatot kérek hogy késtem, de tudjátok a suli... De nem is írok többet, jó olvasást és kommentárt írjatok!
#Eenie

/Emma/

Figyelmemet egy tweet kapta el, amit Justin oldalán láttam meg.

"Rossz érzés, mikor nincs veled az, akit a legjobban szeretsz."

Azonnal elérzékenyültem. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon, ami utána rá száradt az arcomra. Nagyon hiányzik már. 2 hete nem nem is beszéltünk. Legbelül már megbocsátottam neki, csak Dávid most kicsit jobban lefoglal, bár most pont Justin támogatására lenne a legnagyobb szükségem. Válaszoltam pár üzenetre, és levélre, majd én is posztoltam twittere.

"Nehéz elviselni egy olyan ember hiányát, aki fontos helyett foglal el a szívedben. Hiányzik a csókja, az ölelése. Hiányzik ő nekem.."

Ezzel a kiírással lezártam a napot és álomra hajtottam a fejemet.

*Másnap*

10 óra fele keltem fel, a hasam azonnal a konyhába vezetett. Gondoltam készítek magamnak egy jó adag juhar szirupos palacsintát.  
Kivettem a hűtőből az alapanyagokat, egy tálba tettem őket és összekevertem őket és elkészítettem a palacsintát. Szerintem jól sikerült. 

Úgy döntöttem hogy kint a kertben fogom elfogyasztani a reggelimet, kisétáltam a teraszra, leültem a kerti asztalhoz és lassan falatozni kezdtem a palacsintákat. Közben a gondolataimon futottam át, miközben lágy szellő simogatta a hajamat.  Mindenen gondolkoztam, a családomon, Justin-on és a körülöttem történő eseményeken. Dávid miattam a kórházban és a szüleim miattam vannak most mellette egész nap, reménykedve hogy egy nap hát ha fel épül. Justin-nak miattam nehezen megy a turnéja. Mi is az összefüggés? Minden MIATTAM történik. Olyan döntéseket hoztam, amiket nem kellett volna. 
De sajnos már nem tehetek semmit, mert már minden elsült, és rosszul. Mindenki miattam szenved. Mivel érdemelték ezt meg? Ők csak szeretnek engem, amit tisztelnem kellene, nem pedig tönkre tenni. Nekem kellene szenvedni. Gratulálok Nagy Emma, egy hatalmas szemétláda vagy, aki mindenkinek fájdalmat okoz. 
Nem bírtam már tovább gondolni ezeket a dolgokat, mert már kezdtem rosszul lenni magamtól. Inkább úgy döntöttem hogy ma is megnézzem Dávidot. Bevittem a tányért, a mosatlanok közé tettem, majd fel siettem a fürdőbe, letussoltam és már mentem is öltözni. Felvettem egy pulóvert, egy farmer nadrágot és egy sportcipőt. 
Lementem a földszintre, beletettem a holmijaimat egy táskába és már indultam is a autómhoz. 20-30 perc autózás után a kórházhoz értem, hamar leparkoltam és már indultam is be. Már tudtam hogy hol van Dávid, így ahogy beléptem, azonnal a kórterme felé indultam. Benéztem a kórterem ablakán és láttam hogy Dávid ébren. Nagy mosoly ült az arcomra, ahogy ezt megláttam. 

-Szia bátyus!-léptem be a szobába- Hogy vagy?
-Emma?!! Te mit keresel itt?-lepődött meg.
-Haza jöttem a turnéról, mert megtudtam mi történt veled, ezt láttam a legjobbnak.
-Justin?
-Nincs itt, de miatta is eljöttem. Mielőtt vissza jöttem,össze vesztünk és jobbnak éreztem ha most tartunk egy kis szünetet.-hajtottam le a fejemet.
-Hé Emma, nyugodj meg, ti is rendbe jöttök majd, úgy mint én.-nevetett fel.

Hihetetlen hogy még ilyen állapotban is tudd nevetni. Tetőtől talpig gipszben van, de ő még képes nevetni. Mosolyt csal minden pillanatban az arcomra,ezért nagyon szeretem.

- De nagyon örülök hogy itt vagy, már nagyon rég láttalak. Remélem ezek után több időt fogunk együtt tölteni.
-Én nagyon reménykedek ebben.-mosolyogtam rá, majd megöleltem.

/Justin/

Már kettő hét eltelt amióta Emma elment. Nagyon hiányzik. A rajongóim nem látják rajtam, de a stáb tagok észreveszik rajtam hogy valami nincs velem mostanában. Tudják jól az okát. Ryan és Alfredo mindig próbálják feldobni a kedvemet valahogy, sok hülyeséget mondanak és csinálnak is. Már próbáltak többször is elhívni egy-egy buliba, de mindig nemet mondtam, mert nem akartam hogy idegen lányok rám másszanak, inkább a hotelekben maradtam, dalokat írtam és Emmán gondolkoztam. Vajon ő is ennyit gondolkozik rajtam mint én rajta?
Nagy örömömre, Európa jön a turnéban, így ha lesz rá lehetőségem mikor Budapesten lesz a koncert, elmenjek Emmához és bocsánatot kérjek tőle.

*1 héttel később*

Itt vagyok Budapesten, és végre megkereshetem Emmát és beszélhettek vele. Már reggel óta nagyon izgatott vagyok, reménykedek hogy valahol hátha meglátom. Már készülök az esti koncertre, a Meet&Greet-re tartunk, és utána jön a nagy koncert. Az autó út közben elővettem a telefonomat és felnéztem a világhálóra. Tweeteltem a a rajongóimnak.

"Készülj Budapest, ma nagy buli várható! #Believe"

Ezzel a kis szöveggel az emberek tudtára adtam hogy itt tartózkodok. Remélem Emma is látni fogja. A stadionnál már több száz rajongó várt engem, mikor megérkeztünk. A mélygarázsba lementünk, majd egy kisebb szobába értünk, ahol a Meet&Greet lesz. 2 és fél óra alatt le is ment és már mentem is öltözni a koncertre. Szokásosan egy fehér szettben kezdem meg a koncerteket, ezért most is azt vettem fel.
Készen is álltam a koncertre. Előtte meg volt a szokásos imádkozás és csapat jelszó, és kezdtünk is. Nagyszerűen ment, egész végig Emma járt a fejembe, hogy legyen már vége a koncertnek  és megkereshessem Emmát. A One Less Lonely Girl szám jött,  amikor feljön mindig egy lány a színpadra. Emmát is így ismertem meg, életem legjobb döntése volt az, amikor odamentem anyuhoz és kiválasztottam őt. A dal az a része jött, mikor hátra megyek a lányhoz és énekelek neki. Most sem ment másképp. Hátra fordultam és meg láttam Emmát. Csodaszép volt, és nem hittem a szememnek. A csodálkozás közben el is felejtettem énekelni, de utána hamar észbe kaptam és folytattam a dalt. Elindultam felé, nagy mosollyal, amit ő is viszonzott. Pár méter volt köztünk, így hamar oda értem hozzá. Derekára simítottam a kezemet, karjait a vállamra simította,és lassú táncba kezdtünk. Tekinteteink folyton össze találkoztak és mosolyra késztetett minket. A közönség egyre hangosabban sikított, közben örömteli kiabálások járták be a stadiont. Homlokunkat egymásnak nyomtuk,és egymás tekintetét fürkésztük. Láttam a szemében a vágyat, a hiányt, összes érzését. Vége lett a dalnak és szorosan a karjaim köré zártam. Percekig csak öleltük egymást, majd kézen ragadtam és a backstagbe rohantunk.