Sziasztok! Egy kisebb-nagyobb szünet után, végre itt a rész, de elnézésetek kérem, hogy ennyit kellett várni, de most így hozta az életemet a sors.Hamarosan írok nektek egy helyzet beszámolót, ami sok információt fog tartalmazni.
/Justin/
Ahogy beértünk a színpad mögé, derekát a karjaimmal körbefontam és a levegőbe emelve, megpörgettem. Annyira boldog voltam hogy újra a karjaim közt tarthattam. Ahogy letettem a földre, szemeink egybe forrtak és már nem bírtunk egymással és megcsókoltam. Taps vihar tört ki körülöttünk, miközben mi egymás ajkát élveztük. Újra érezhettem ajkait az ajkamon, ölelését a testemen. Nem akartam hogy vége legyen. Most ha megtehetném, elfutnék egy titkos helyre Emmával és életem többi részét ott élném le vele. Gondolatomat az ajkai hiánya törte meg. Ahogy kinyitottam a szememet, csodás mosolyával találkoztam.
-Annyira örülök hogy vissza jöttél. Már nagyon hiányoztál.-öleltem meg újra.
-Te is nekem Justin. Szeretlek.-suttogta a fülembe.
Ez a szó. "Szeretlek". Tőle hallani a legjobb, mert ő az akit szívemből szeretek. Hirtelen megfagyott bennem minden és úgy éreztem hogy nekem és Emmának életünk végéig együtt kell lennünk. Tőle szeretném a gyermekeimet, vele szeretem meg élni az öregkort. Már sokszor mondtam, de ő most már véglegesen életem szerelme. Nem is akartam már többet lenni a koncert helyszínén, magaménak akartam, érezni akartam a vágyakkal túl fűtött ajkait az enyémen. A füléhez hajoltam és halkan bele suttogtam.
-Gyere. Menjünk innen.-megragadtam a kezét és hátsó kijárat felé kezdtem el húzni.
Hamar kiértünk és autóba ültünk és már a hotelhez tartottunk. A többiekre nem is figyeltem, majd jönnek és a hotelben találkozok velük.Most csak Emmával akarok lenni, senki másra nem vágytam,csak rá. Szerencsére hamar átértünk a városon, és a hotelnél is voltunk. Sajnos a rajongók nagy tömege ott várt már minket. Ahogy meglátták a turnébuszt, vad sikítozásba kezdtek és a busz ablakát kezdték el ütni. Emma döbbenten nézte a történteket, de tudta hogy ha velem lesz,akkor ez a következménye a hírnévnek. Nyugtatásképp, oda mentem hozzá és a karjaimmal körbe fontam a derekát.
-Ne félj, itt vagyok. Nem tudnak téged bántani,tudod,ha téged bántannak, engem bántannak.-nyomtam a fejemet a nyakába.
-Tudom Justin, tudom.-halkult el a hangja- Csak tudod nekem ez még mindig nehéz, hogy téged mindenhol ismernek és engem bármikor megtámadhatnak, csak azért mert szeretlek.
-Nem fog semmi baj történni, ha még is, tudod hogy megvédelek, az életem árán is.-nyomtam egy csókot az arcára, amitől kirázta őt a hideg.
Megállt a busz a hotel előtt, a biztonságiak előre mentek,már csak mi voltunk,hallottuk a sikolyokat, és a kiabálásokat. Kezemet Emma arcára tettem és az ujjammal megsimítottam az arcát. Szemeinket egymásba forrasztottuk egy pillanatra, közelebb emeltem az arcát, és egy lágy csókot leheltem a remegő ajkaira. Ahogy elengedtem az ajkait, megszűnt a remegése és mosoly ült ki az arcára. Kezét megragadtam, összefontam az ujjainkat, és leszálltunk a buszból. Nem volt rajtunk semmi olyan ruha ami eltudná takarni az arcunkat, így a rajongók látni fogják hogy Emma itt van.
Ahogy leléptem a lépcsőn, a sikolyok felerősödtek és a kiabálások is. Emma kezét nem engedtem el. Kilépett ő is a buszból és azonnal döbbent arcokat véltem felfedezni a tömegben. Nem is vártam többet, kezén ragadva, bementünk hotelbe. Át a tömegen, a lifthez mentünk és felmentünk az emeletre, ahol a lakosztály volt. Ahogy kiszálltunk a liftből, kézen fogva a szobához rohantunk és bevágódtunk az ajtón. Magunk után becsuktam, Emmát neki toltam az ajtónak és neki estem az ajkainak. Hevesen csókoltam tüzes ajkait, ami már égtek a vágytól. Kezeit a nyakam köré fonta és erősen a hajamba túrt. Derekát simogattam lágyan, majd egy hirtelen mozdulattal belemarkoltam a fenekébe, amire egy nyögés volt a válasza. Kezem a fenekén maradt, amivel időközönként markolt bele a fenekébe. Kezei a hasamra vándoroltak, amit lágyan simogatott. Ujjai átjárták a hasam összes részét, majd hátamon ejtett karmolásokat. Csókunk egy pillanatra sem szakadt meg, kezemet a combjára vezettem és felkaptam és az ágy felé indultam meg vele. Lassan letettem őt az ágyra, majd lassan rá feküdtem. Az ajkairól áttértem a nyakára, amire apró csókokat leheltem és halk nyögések járták be a szobát. Felsőjét lehúztam róla,majd a nadrágját és már csak alsónemű volt rajta. Most nem érdekelt semmi, leakartam vele feküdni. Olyan rég éreztem már a testét az enyémhez közel. Kezemmel a hátához értem, ahol a melltartója kapcsolójával kezdtem elbajlódni. Végül sikerült levennem róla és elhajítottam a szoba egy másik részébe. Ajkairól áttértem a melleire, amire apró csókokat kezdtem el lehelni. Kezeinket összekulcsoltuk és vad csókokat kezdtünk eladni egymásnak. Nyelveink folyton a másik szájában járt. Már rajtam sem volt felső, csak nadrág. Emma azonnal a nadrágom övéhez nyúlt és elkezdte kikapcsolni, hamar kikapcsolta és leszedte rólam. Már mindketten csak fehérneműben voltunk.Leszedtem magamról a boxert, utána Emmáról a bugyiját leszedtem és bele is hatoltam. Lassan kezdtem el diktálni a tempót, mire Emma nyögései járták be a szobát. Egyre gyorsabb és gyorsabbra vettem a tempót, és éreztem hogy lassan mindketten a csúcsún vagyunk. Így még gyorsabban kezdtem elpumpálni, mire Emma a körmeit a hátamba mélyesztette. Éreztem hogy a csúcson vagyunk. Lassan kicsúsztam Emmából és zihálva mellé dőltem.
-Ez csodás volt.-simítottam meg az arcát-
-Már nagyon hiányzott.Szeretlek Justin.-csókolt meg.
-Miért jöttél vissza?-kérdeztem, miközben a szemeit csodáltam.
-Rá jöttem hogy nem tudok élni nélküled, már nagyon rég megbocsátottam neked, csak otthon kellett maradnom. Úgy ébredtem rá, hogy érezni kezdtem hogy az életemből hiányzik valami és az te voltál. Már nem is nagyon érdekelt hogy miért vesztünk össze, csak az érdekelt hogy melletted lehessek.-bújt közel hozzám-
-Már én sem bírtam nélküled. Már nagyon hiányzott a csókod, az illatod, az hogy magam mellett érezhetlek. Köszönöm hogy vissza jöttél.-húztam közel magamhoz.
Újra csókokat kezdtünk el egymásnak adni, hevesebbnél hevesebbeket. Kezem a derekán fel-le vándorolt, egyszer-kétszer a hasát is megsimítottam. Kezét folyton a hajamban tartotta és simította, ami isteni érzés volt számomra. Elváltam ajkaitól és csak feküdtem rajta, közel magamhoz húzva. Több hosszú percig így feküdtünk, miután elnyomott minket az álom.
Sziasztok! Tudom hogy ígértem részt, csak amikorra ígértem a részt, egészségi ügyi állapotom nagyon megromlott, ezért nagyon nehezen tudok írni, most ezt a bejegyzést is nagyon nehezen tudtam nektek megírni... Hétfőn megyek orvoshoz, ott remélem lesz valami megoldás az állapotomra, de a rész már készül, már csak egy keveset kell hozzá írnom és készen van. Remélem ki bírjátok, tudom sokan írtatok már hogy mikor várható új rész,de most elsőnek ezt kell megoldanom, utána teljes erővel az új részek írásán leszek. Kérlek értsétek meg ezt nekem, hiszen ha igaz olvasóim vagytok, akkor ki tartotok úgy mint mi Belieberek a Heartbreaker-re. Tehát megértésetek kérem, nekem most ez a legfontosabb. Köszönöm szépen azoknak, akik idáig mindennap nézték a blogot új rész reményeként, de mindig csalódniuk kellett de mégis az olvasóim maradtak. Az összes hálám a tiétek!
Köszönöm szépen.
Sziasztok! Meg is érkezett az újabb rész, bocsánatot kérek hogy késtem, de tudjátok a suli... De nem is írok többet, jó olvasást és kommentárt írjatok!
#Eenie
/Emma/
Figyelmemet egy tweet kapta el, amit Justin oldalán láttam meg.
"Rossz érzés, mikor nincs veled az, akit a legjobban szeretsz."
Azonnal elérzékenyültem. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon, ami utána rá száradt az arcomra. Nagyon hiányzik már. 2 hete nem nem is beszéltünk. Legbelül már megbocsátottam neki, csak Dávid most kicsit jobban lefoglal, bár most pont Justin támogatására lenne a legnagyobb szükségem. Válaszoltam pár üzenetre, és levélre, majd én is posztoltam twittere.
"Nehéz elviselni egy olyan ember hiányát, aki fontos helyett foglal el a szívedben. Hiányzik a csókja, az ölelése. Hiányzik ő nekem.."
Ezzel a kiírással lezártam a napot és álomra hajtottam a fejemet.
*Másnap*
10 óra fele keltem fel, a hasam azonnal a konyhába vezetett. Gondoltam készítek magamnak egy jó adag juhar szirupos palacsintát.
Kivettem a hűtőből az alapanyagokat, egy tálba tettem őket és összekevertem őket és elkészítettem a palacsintát. Szerintem jól sikerült.
Úgy döntöttem hogy kint a kertben fogom elfogyasztani a reggelimet, kisétáltam a teraszra, leültem a kerti asztalhoz és lassan falatozni kezdtem a palacsintákat. Közben a gondolataimon futottam át, miközben lágy szellő simogatta a hajamat. Mindenen gondolkoztam, a családomon, Justin-on és a körülöttem történő eseményeken. Dávid miattam a kórházban és a szüleim miattam vannak most mellette egész nap, reménykedve hogy egy nap hát ha fel épül. Justin-nak miattam nehezen megy a turnéja. Mi is az összefüggés? Minden MIATTAM történik. Olyan döntéseket hoztam, amiket nem kellett volna.
De sajnos már nem tehetek semmit, mert már minden elsült, és rosszul. Mindenki miattam szenved. Mivel érdemelték ezt meg? Ők csak szeretnek engem, amit tisztelnem kellene, nem pedig tönkre tenni. Nekem kellene szenvedni. Gratulálok Nagy Emma, egy hatalmas szemétláda vagy, aki mindenkinek fájdalmat okoz.
Nem bírtam már tovább gondolni ezeket a dolgokat, mert már kezdtem rosszul lenni magamtól. Inkább úgy döntöttem hogy ma is megnézzem Dávidot. Bevittem a tányért, a mosatlanok közé tettem, majd fel siettem a fürdőbe, letussoltam és már mentem is öltözni. Felvettem egy pulóvert, egy farmer nadrágot és egy sportcipőt.
Lementem a földszintre, beletettem a holmijaimat egy táskába és már indultam is a autómhoz. 20-30 perc autózás után a kórházhoz értem, hamar leparkoltam és már indultam is be. Már tudtam hogy hol van Dávid, így ahogy beléptem, azonnal a kórterme felé indultam. Benéztem a kórterem ablakán és láttam hogy Dávid ébren. Nagy mosoly ült az arcomra, ahogy ezt megláttam.
-Szia bátyus!-léptem be a szobába- Hogy vagy?
-Emma?!! Te mit keresel itt?-lepődött meg.
-Haza jöttem a turnéról, mert megtudtam mi történt veled, ezt láttam a legjobbnak.
-Justin?
-Nincs itt, de miatta is eljöttem. Mielőtt vissza jöttem,össze vesztünk és jobbnak éreztem ha most tartunk egy kis szünetet.-hajtottam le a fejemet.
-Hé Emma, nyugodj meg, ti is rendbe jöttök majd, úgy mint én.-nevetett fel.
Hihetetlen hogy még ilyen állapotban is tudd nevetni. Tetőtől talpig gipszben van, de ő még képes nevetni. Mosolyt csal minden pillanatban az arcomra,ezért nagyon szeretem.
- De nagyon örülök hogy itt vagy, már nagyon rég láttalak. Remélem ezek után több időt fogunk együtt tölteni.
-Én nagyon reménykedek ebben.-mosolyogtam rá, majd megöleltem.
/Justin/
Már kettő hét eltelt amióta Emma elment. Nagyon hiányzik. A rajongóim nem látják rajtam, de a stáb tagok észreveszik rajtam hogy valami nincs velem mostanában. Tudják jól az okát. Ryan és Alfredo mindig próbálják feldobni a kedvemet valahogy, sok hülyeséget mondanak és csinálnak is. Már próbáltak többször is elhívni egy-egy buliba, de mindig nemet mondtam, mert nem akartam hogy idegen lányok rám másszanak, inkább a hotelekben maradtam, dalokat írtam és Emmán gondolkoztam. Vajon ő is ennyit gondolkozik rajtam mint én rajta?
Nagy örömömre, Európa jön a turnéban, így ha lesz rá lehetőségem mikor Budapesten lesz a koncert, elmenjek Emmához és bocsánatot kérjek tőle.
*1 héttel később*
Itt vagyok Budapesten, és végre megkereshetem Emmát és beszélhettek vele. Már reggel óta nagyon izgatott vagyok, reménykedek hogy valahol hátha meglátom. Már készülök az esti koncertre, a Meet&Greet-re tartunk, és utána jön a nagy koncert. Az autó út közben elővettem a telefonomat és felnéztem a világhálóra. Tweeteltem a a rajongóimnak.
"Készülj Budapest, ma nagy buli várható! #Believe"
Ezzel a kis szöveggel az emberek tudtára adtam hogy itt tartózkodok. Remélem Emma is látni fogja. A stadionnál már több száz rajongó várt engem, mikor megérkeztünk. A mélygarázsba lementünk, majd egy kisebb szobába értünk, ahol a Meet&Greet lesz. 2 és fél óra alatt le is ment és már mentem is öltözni a koncertre. Szokásosan egy fehér szettben kezdem meg a koncerteket, ezért most is azt vettem fel.
Készen is álltam a koncertre. Előtte meg volt a szokásos imádkozás és csapat jelszó, és kezdtünk is. Nagyszerűen ment, egész végig Emma járt a fejembe, hogy legyen már vége a koncertnek és megkereshessem Emmát. A One Less Lonely Girl szám jött, amikor feljön mindig egy lány a színpadra. Emmát is így ismertem meg, életem legjobb döntése volt az, amikor odamentem anyuhoz és kiválasztottam őt. A dal az a része jött, mikor hátra megyek a lányhoz és énekelek neki. Most sem ment másképp. Hátra fordultam és meg láttam Emmát. Csodaszép volt, és nem hittem a szememnek. A csodálkozás közben el is felejtettem énekelni, de utána hamar észbe kaptam és folytattam a dalt. Elindultam felé, nagy mosollyal, amit ő is viszonzott. Pár méter volt köztünk, így hamar oda értem hozzá. Derekára simítottam a kezemet, karjait a vállamra simította,és lassú táncba kezdtünk. Tekinteteink folyton össze találkoztak és mosolyra késztetett minket. A közönség egyre hangosabban sikított, közben örömteli kiabálások járták be a stadiont. Homlokunkat egymásnak nyomtuk,és egymás tekintetét fürkésztük. Láttam a szemében a vágyat, a hiányt, összes érzését. Vége lett a dalnak és szorosan a karjaim köré zártam. Percekig csak öleltük egymást, majd kézen ragadtam és a backstagbe rohantunk.
