*Eenie
/Justin/
Emma ajkaihoz tapasztottam az én ajkaimat, hevesen mozgattam rajtuk az enyémet, tökéletesen illeszkedtek egymáshoz és kiegészítették egymást.
Az egyik kezem a derekára simult, a másik pedig az arcán pihent.
Elkezdtem lassan hátra fele tolni, közben csókunkat nem szakítottam meg. Emma az egyik pillanatban elvált az ajkaimtól és a szépséges kék szemeit rám vetette. Édesen rám mosolygott,majd az egyik kezét az arcomhoz tette.
A következő pillanatban a gyenge kis lábával az enyémre állt, és felemelkedett a lábujjaira, így a csodás arca az én arcom magasságával lett egyenlő.
Láttam a szemében a vágyát, hogy az ajkaimat a birtokába akarja venni.
Nem is várt többet, lassan az arcom felé közeledett, mélyen az illatomat meg "ízlelte", utána már csak az ajkaim vártak rá.
Selymes ajkai az enyémeken pihentette, közben halk nyögések járták be a szobát. Elkezdtem lépkedni a kanapé felé, közben Emma rajtam állt, és édesen csókolt.
Mikor oda értem a kanapéhoz, Emma lefeküdt, a testemet az övéjére tettem, de gyengéden.
A testünk összeforrtak, és vad csókolózásba mentünk át.
Az alsó ajkába beleharaptam, de nem erősen, hiszen nem akartam azt a csodás ajkát megsebesíteni.
Ezzel a harapással akartam beengedést kérni a nyelvemnek, az övéhez hogy megkeresse és összeolvadjanak az enyémmel.
Nem is kellett sokat várnom arra a beengedésre, azonnal utat engedett és a nyelvem vadan elkezdte keresni az övéit.
Hamar sikert könyvelhettem el, hiszen azonnal megtaláltam és vadtáncra hívtam az övét.
Nem ellenezte, selymesen összefonódtak, és megtáncoltattam őt.
Lassan a nyakára tértem át, apró csókokkal kezdtem el kényeztetni selymes bőrét, amit érzékeltem hogy élvezte.
A formás melle és mellkasa felemelkedett, a feje pedig a párnába mélyedt.
Egy gyenge, de szenvedély teli nyögés hagyta el a száját.
Azonnal felkeltette a figyelmemet, és egy apró harapást ejtettem meg a nyakán.
A fogaim nyoma beleékelődött a nyakába, ami nyomott hagyott.
Fel néztem Emma arcára és láttam benne a szenvedélyes fájdalmat. Azt amikor szereti azt, amikor fáj neki a szeretetem.
Lassan felkúsztam, vissza Emma arcához és az ajkait tettem a középpontba.
Ajkaimat végig húztam az övéin, majd az orra hegyére nyomta egy gyöngéd csókot.
Újra birtokba vettem az ajkait, lassú táncot jártak, összefonódtak és nem engedték egymást. Emma belemosolygott a csókba és éreztem hogy lassan mozog alattam. A következő pillanatban arra eszméltem fel, hogy Emma csodás és formás teste az én testem fölé kerekedett és a csípőmön terítette el a súlyát. Édes mosolyát újra megvillantotta és az angyali hangja hagyta el formás ajkai párnáit.
-Meglepődtél édes? Erre nem számítottál?*kacsintott rám és a nyelvét kidugta a szája szélén*
-Nem, de tetszik a helyzet.*húztam el a számat*
-Most már hogy én vagyok felül, ki is használom.*egy hajtincset csavargatott az ujjai között*
-Gyere baby, tégy a magadévá.*haraptam az ajkaimba*
Kezei rá simultak a mellkasomra és éreztem ahogy végig simítja az összes kockámat. Gyenge, de annál kegyes ujjai kényeztették a hasam minden egyes pontját. A hideg végig futott az egész testemen, majd a lassan felemelkedtem, és a rajtam ülő gyönyörűséggel találtam magam szemben. Mosolya fénye bejárta az egész szobát és az én lelkem világát is. Kezem lassan a elindult az ajkai felé, óvatosan végig húzva azokat. A tökéletes mellkasa újra a magasba emelkedett, amit nekem nagy boldogság volt nézni.
A fejét hátra hajtotta, így a selymes haja az én kezemre omlott.
A feje újra az enyém találkozott, homlokaink összeolvadtak és percekig néztük egymást.
-Mond, miért kaptam a sorstól egy ilyen csodás embert?*kérdezte, közben a karjával körbe fonta a nyakam*
-Így dobta ki a gép, hogy mi össze tartozunk és kész.
-De akkor is, egy ilyen ember mint te, hogy tudod beletörődni abba hogy nem egy híresség a barátnője, hanem egy közönséges lány?
-Shh. Nekem különleges vagy. Elég ha ezt én tudom, senki más. Az enyém vagy, senki másé. Ez a lényeg. Szeretlek, teljes szívemből, és ha valaha is véget ér ez a szerelem, te egy nagy nyomott hagysz a szívembe.
-Ne is mondj ilyet, itt maradok örökre. Csak veled, esküszöm.
Emma közel hajolt hozzám és egy méz édes csókot adott. Ajkai édes ízűek voltak, mint egy nyári friss, zamatos gyümölcs, amit most szedtek le.
Hosszú, vágyakkal teli pillanatunkat, kopogás törte meg.
-Ki lehet ez????*háborodott fel*
-Mindjárt elküldöm. *nyomtam egy puszit a homlokára*
Lemásztam Emmáról, megigazítottam magam, hogy ne látszódjon meg hogy éppen mit csináltunk.
Oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam.
Scooter állt előttem.
-Mennünk kell, tudod amit megbeszéltünk.*mondta komolyan*
-Rendben, 5 perc és a kocsinál vagyunk.*kérdeztem szét tárt karokkal*
-Siessetek.
Sarkon fordult Scooter és elment.Becsuktam az ajtót, és vissza mentem Emmához. A tükör előtt állt és éppen igazította a haját és a sminkjét. Éppen a haját kötötte össze, mikor vissza értem. Hátulról körbe fontam őt a karjaimmal és nem engedtem.
-Ki volt az édes?*kérdezte édesen*
-Scooter. Azt mondta hogy szedjük össze a cuccainkat, és menjünk.*pusziltam meg*
-Akkor menjünk, úgy is már hívott anyu, és kérdezte hogy hol vagyunk. Még vele is kell beszélnem.
-Jól van édes, 2 perc és én is készen vagyok.
Gyorsan össze szedtem magam, megcsinálta a hajamat és készen is voltam. Szét néztem, hogy nem-e hagytam semmit sem a szobába. Zsebembe csúsztattam a telefonomat, és már csak Emmára vártam, neki dőltem a falnak, kezeimet zsebre vágtam, és vártam hogy végre oda jöjjön hozzám. Ő is készen lett, már csak a táskájába tettem bele a dolgait, és közelebb jött hozzám.
-Mehetünk?*húzott el egy nagy mosoly az arcomon*
-Igen.*bújt hozzám*
Éppen elakart indulni, de vissza húztam. A karjaimba zártam, és nem engedtem. Szemei csak úgy csillogtak, mint a hold fényes éjszakákon a csillagok az égen. Elvarázsolt.
-Köszönöm.
Közel hajoltam hozzá és leheltem az édes ajkaira egy lágy csókot. Mikor elváltunk, szája lassan mosolyra húzódott, és szorosan hozzám bújt.
Karjai szorítása gyengült, és a kezem felé indult. Gyenge ujjai keresték az én kezemet, meg találták egymást, és össze fonódtak.
Kiléptünk az ajtón, és a hátsó kijárathoz indultunk. Siettünk, így ennek köszönhetően nem vettek észre nagyon sokan minket. Egy nagy fekete kocsival mentünk, már benne volt Scooter és Kenny is. Gyorsan beszálltunk és már indultunk is vissza. Emma szorosan mellettem ült, a fejét a vállamra helyezte. Éreztem a hideg leheletét, és a kezét simogattam.
Éreztem hogy fogása gyengül és lassabban veszi a levegőt. Rá pillantottam, és a gyönyör, aki számomra a szerelmem, elaludt. Figyeltem ahogy pillái pihennek, de nem bírtam ki, meg kellett örökítenem.
Elő kaptam a telefonomat és már készült is kép. Fel is töltöttem twittere.
"Vajon miről álmodhat? Nagyon szeretem. "
Tökéletes szöveg. Remélem mikor felébred, jól fogadja, nem pedig azonnal nekem támad.
Meg is érkeztünk a nagy szüleimhez, és felkeltettem Emmát.
-Édes, kelj, itt vagyunk.*pusziltam meg az arcát*
-Micsoda? őőőőő...ja, már is kelek.*mondta komás hangon*
Lassan nyitogatta a szemeit és fel ült. Kiszálltam a kocsiból és a kezemet nyújtottam neki, hogy könnyebben szálljon ki. Óvatosan kiszállt, majd egy puszival köszönte meg a segítséget. Oda jött Scooter és fülembe súgta hogy, minden készen áll, mehetünk.
Nem is vártam többet, indultam is. Emmát a kerthez vezettem, majd a kert kapuja előtt megállítottam őt.
Felé fordultam és megfogtam a kezét.
-Most figyelj rám. Hunyd le a szemed, és ne félj, itt vagyok.
-De..de..de.. miért?*kérdezte remegős hangon*
-Bízz bennem.
-Rendben.
Lehunyta a szemeit és az egyik kezét a szemei elé tette, így lehetőségem volt arra hogy, a másik kezét megfogjam és vezethessem. Húztam magam után, miután kinyitottam a kis kaput, beléptünk a kertbe.
-Kinyithatod.
Levette a kezét a szemei elől, és elállt a lélegzete a látványtól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése