45. rész

/Emma/

Justinnal csak csókolóztunk, nem törödtünk semmivel és senkivel. Egyre jobban zuhogott az esö és még mi mindig élveztük egymást csókjait. A nedves haját többször is áttúrtam, a kezét becsúsztatta a felsöm alá és a melltartóm kapcsolójánál meg állt, és simogatta a hátamat. A csókolózás közben az arcáról a vizcseppek az én arcomra vándoroltak át, de már nem ártottak sokat mert már tiszta viz voltam. Majd elhúzta az ajkait az enyémtöl, a tekintetem kereste a nagy barna szemeivel, meg is találta, majd elmosolyodott. 

-Olyan örült vagy, de egyszerüen imádom ezt a tulajdonságodat.*bújt közel hozzám*
-Tudom, de ismerhetnél már annyira hogy sosem tudnálak elengedni, egyébként is hova akartál menni nélkülem?*kérdeztem nevetve*
-Kanadába, hiszen láttam hogy a szüleid elvisznek és gondoltam magamban akkor ennyi volt, vissza megyek és meg próbállak elfelejteni, de amikor meg halottam hogy orditottál és láttalak felém futni akkor rá jöttem hogy nem vagyok képes téged itt hagyni.*mosolygott rám*
-Justin, mindig eltudod állitani a lélegzetemet valahogy.*ölelte meg*
-Sok mindenre vagyok képes.*villantott egy nagy mosolyt és megcsókolt*

És újra csókolózni kezdtünk. Az eső még mindig szakadt, legalább ha beteg leszek, Justin is az lesz. Ajkaink újra össze olvadtak, és a nyelveink is egymást szórakoztatták. De ez a pillanat sem tartott sokáig, mert a biztonságiak zavartak meg minket.

-Kérjük hagyják el a leszálló teret, különben hivjuk a rendörséget.
-Nyugalom van haver, már megyünk is, csak egy romantikus bocsánat kérés volt akcióban.*mondta justin vigyorogva*
-Tudjuk látunk mindent az ablakból, igaza van uram, télleg romantikus volt, és örülhet ez a hölgy az ö párja Mr.Bieber.
-Köszönjük, már nem is zavarjuk tovább a munkájukat.*fogott kezet a nagy gorillával justin*

Csak vigyorogtam Justinra, majd összefontuk az ujjainkat és elkezdtünk bele futni az elötérbe az esöben. Csaptuk egymásra vizet, sokat is nevettünk, majd egyik pillanatban Justin elengedte a kezemet és elöre futott. Többször hátra nézett rám, de csak futott elöttem és vigyorgott. Egyszer megállt velem szemben, és széttárta  a karjait és várta h oda érjek. Nem is kellett több, azonnal elkezdtem sprintelni felé és a karjaiba vetettem magam és újra az ajkaink egymásra találtak. Éreztem hogy mindig belemosolyodik a csókjaimba, de ez csak örömmel töltött el. A kezem a nyaka köré fonódott, az ö keze pedig a derekam köré. Felemelt és elkezdett forogni. Az eső újra át járta az egész tesünket, de az érzelmek is futkostak a testemben. A forgás közben, ezernyi és ezernyi gondolat futott át a fejemben, rá jöttem hogy nem akarom elvesziteni Justint, életem szerelmének akarom hivni, a gyermekeim apjának akarom, és majd pár év elteltével az oltárnál  hozzá szeretnék sétálni, gyönyörű fehér mennyasszonyi ruhában. Vele szeretnék megöregedni, hiszen érzem azt hogy most vagyok igazán szerelmes. Kimondtam. Igazán szerelmes. Medöbbentö, de teljesen igy érzek és remélem hogy Justin is. 

-Gyere, menjünk. Még a végén a kommandót is ránk hivják.*nevetett*
-Jó ötlet, majd nálunk folytatjuk.*kacsintottam rá*

Összefontuk  az ujjainkat és elindultunk a reptér elöterébe. Ahogy beléptünk, apa ideges tekintette állitott meg. A szemei és az arca teljesen vörös volt az idegességtöl. A karjai maga elött tartotta, összefonva. Justinnal egymásra néztünk, és tudtuk hogy valamelyikünknek lépni-e kell. Épp lépni akartam amikor Justin megelözött. Oda lépett apuhoz és a szemébe nézett, ami villámokat tudod volna szórni.

-Hallgasson meg Peter. Nem akartam elrabolni Emmát a családjától, csak nem birtam volna ki nélküle, hiszen szeretem és nem tudok neki mit csinálni. Az életemet is oda adnám érte csak hogy vele legyek. Megértem hogy most itt helyben megtudna fojtani egy kanálnyi vizben a tettem miatt, de meg értené ha tudná hogy mit érzek a lánya iránt.*vakarta meg a tarkóját*

Majdnem elsirtam ezeket hallva. Felvettem volna egy diktafonra és újra és újra meghallgattam volna. A szavai a legmelegebb érzést is tudták bennem fokozni. Éreztem hogy most érezteti velem azt, hogy igazán szeret. A kezét egész végig fogtam és nem engedtem el, érezni akartam a közelségét.  Apa és Justin egymás tekintetét figyelték, és apa közelebb lépett Justinhoz, majd lassan a düh elszállni látszódott a szeméböl.

-Emma, gyere megyünk haza.*nyúlt a karomért*
-Micsoda??!! Apa engedj el!!!*próbáltam a karomat kiszedni a szoritásából*
-PETER!! Engedd el Emmát!!*fúrakodott kettönk közé*
-Apa!! mitcsinálsz??!!!*ráncigáltam a kezem az övéi közül kifele*
-Peter!!! Kérem engedje el Emmát!!!*már Justin is húzta a karomat kifele*

Mindenki ráncigált engem, mint egy bábot. Lassan már nem is tudtam eldönteni hogy egy igazi ember vagyok, vagy csak egy rongy akit ráncigálnak. Már görcsben állt a kezem a sok ráncigálástól, amikor eldöntöttem hogy átveszem az irányitást.

-ELÉG!! Mindenki álljon le!!*orditottam*

Mindenki azonnal megállt, de még mindig fogták a karomat. Éreztem hogy Justin szoritása gyengül és lassan a keze leválnak az én alkaromról, le is vált és a tarkójához tette a kezét, igy elismerve a hibáját. A bal kezem végre szabad volt, de  jobbat még mindig apa szoritotta. 

-Engedd el a karom. Már nagyon fáj és nem tudom hogy miért lettél ilyen eröszakos, vagy mi változott az eltelt idö óta, de apa nagyon furcsa lettél. Régen mindig védelmeztél engem, most meg itt rángatsz.. Nem értelek teljesen..*néztem rá gyilkos szemekkel*
-Nézd, kislányom, tudom hogy nehéz most ezt elfogadnod, de nem birom azt nézni ahogy ez a   szupersztárocska elvesz téged tölem.*engedett a szoritásán*
-Vigyázzon magára hogy mit mond!*lépett közelebb Justin apához*
-Justin! Nyugodj meg, nem oldasz meg semmit eröszakkal.*justin vissza lépett az eredeti helyére*
-Apa, tehát te attól félsz hogy nem maradok a kislányod? Tudod, mindig az maradok, még ha Justin is valaha elvesz, akkor is az maradok. Sosem fogsz elvesziteni.

Ezekre a szavakra apa teljesen elengedte a karomat és láttam a szemében az öröm könnyeket. Megértette végre hogy attól hogy Justinnal vagyok, sosem hagyom el. Egy hatalmas kő esett le a szivemröl.
A kezével próbálta eltakarni az arcát, hogy ne lássam hogy sir, de nem sikerült neki. Egyszerüen nem birtam látni őt ott sirni, ezért oda mentem és megöleltem. A karjai lassan körbe fontak engem és éreztem az apai biztonságot. Majd a kezét a fejemre tette és a mellkasához nyomta a fejemet. Hallottam ahogy dobogott a szive, nagyon jó érzés volt hallgatni a szive ütemét. Lassan elengedetted az öleléséböl. A tekintetével az enyémet kereste, és a kisirt szemével hamar is megtalálta. Csak rám mosolygott és láttam a szemében a megbocsátást. Majd a vállam fölött hátra nézett Justinra, én is megfordultam és a fejemmel intettem neki hogy jöjjön közelebb. Az egyik kezem apa derekán volt másikkal pedig Justin derekát fontam körbe. 

-Most megszeretnélek titeket kérni arra, hogy lehetöleg ne nagyon verekedjetek rajtam össze. Rendben?*néztem felváltva mindkettöjükre*
-Igen is fönök.*vágta rá Justin*
-Mehetünk mostmár haza?*kérdezte mosolyogva anya*
-Mehetünk.*mondtam*

Anya meg apa elöttünk mentek, kézen fogva. Aranyosak voltak. Mi is Justinnal meg fogtuk egymás kezét és mi is elindultunk. Kiértünk a reptérröl és a kocsi felé indultunk, mikor Justin vissza húzott. Értetlenül állt mögöttem.

-Mi a baj??*kérdeztem*
-Én hol töltöm a mai éjszakát? Anya és Scooter már elutaztak a turné első helyszinére és elvittek magukkal mindent. *hajtotta le a fejét*
-Nálunk alszol, nem zárlak ki éjszakára.*fogtam meg a másik kezét is*

Erre nem válaszolt semmit, csak rám mosolygott és megcsókolt. Bele mosolyogtam abba csókba. Justin elengedte az ajkaimat és rám villantotta azt a gyönyörű és elképesztö mosolyát. Megfogtuk egymás kezét és vártuk hogy apa mikor gurul elö a kocsival, nem is vártunk kettö percet és már elöttünk termet apa. Beszálltunk hátra és elindultunk hozzánk. Haza.

Sziasztok! Remélem tetszett a 45. rész. Sajnálom hogy ilyen régen irtam már de a suli nagyon sok idömet veszi el. Lehet hogy furán hangzik 9.-ként, de ez van. 3 éves képzésen vagyok, csak h tudjátok ami 5 éves volt és most ez az 5 év anyagát akarják 5 évbe beleszükiteni, tehát nagyon sok. De nem is erröl van most szó, hanem arról hogy a "Jemma" történet folytatódik!! Ha komiztok vagy a csetre irtok, kérlek irjátok meg hogy szerintetek hogy fog folytatódni a történtet. Kiváncsi vagyok rá. És ha valami kérdésetek van, irhattok az ask.fm-re is!  http://ask.fm/EnikoOvari  
Hamarosan jön a 46. rész is.