2013. február 23., szombat

48. rész

/Justin/

A tévé bekapcsolt és éppen a friss sztár hirek mentek. A szemem a képernyőre tapadt és csak nagyra kinyitottam a számat a látványtól.  Emma is kijött a fürdöböl és oda jött hozzám és ő is leült mellém az ágyra.



"A tegnapi nap folyamán a hires Jelena pár nagy szerelmi jelenetet rendezett a budapesti repülötéren.  A szemtanúk elmondása szerint  a pár épp egy heves veszekedésen estek át, miszerint Justin el akarta vinni a lányt, a szülei tudta nélkül, de mikor éppen Emma a szüleivel indult haza, megfordult és befutott a reptérbe. Itt kezdödött a filme illö jelenet, Emma át törve a biztonsági szolgálatot, Justin felszálláshoz készülö magángépéhez indult, közben az eső is elkezdett esni. A szerelemmel teli lány csak futott a gép felé, és elkezdte orditani szerelme nevét, amire fel is figyelt. Emma a géphez kezdett elfutni, miközben Justin és észre vette a felé eléggé gyorsan közeledő szerelmét. Lefutott a gépröl és ő is elkezdett a lány felé futni, majd egy pillanatban a szerelmesek nagy csókkal jutalmazták meg a pillanatot. Sokáig csókolóztak a szakadó esőben, egészen addig ameddig a biztonsági őrök meg nem zavarták a romantikus pillanatot. El is indultak de többször megálltak és csókolták egymást és Justin felemelte kedvesét és pörögtek. Akik a reptér üvegei mögül figyelték az eseményeket, azok szerint nagyon romantikus és megható volt a pár jelenete. Szerintetek nem aranyosak? Szerintünk nagyon aranyosak és imádjuk őket azért amiért ennyire nem félnek az érzéseik ki mutatásától. Reméljük nem lesz még vége ennek a gyönyörű szerelemnek."

Teljesen megkönnyebültem, azt hittem hogy valami mást fognak irni, azt hittem hogy a veszekedésünkröl. Rá pillantottam Emmára és csak mosolyogtunk egymásra. Felemelő érzés volt az hogy nem valami botrányt irtak meg rólunk. Közel hajoltam Emmához és nyomta egy puszit az orrára.

-Mehetünk?*állt fel, és indult az ajtó felé*
-Várj!*húztam vissza* Szeretlek.*és adtam neki egy csókot*

Az ajkaink egymásba olvadtak, és édesen kényeztették egymást. A nyelvemnek Emma többször is utat engedett. Majd pár perc elteltével elengedtük egymás ajkait és elindultunk a medence felé.

-Figyelj, én ruhástól fogok fürödni??*kérdeztem, széttárva a karjaimat*
-Mindjárt hozok neked valami ruhát.*kacsintott rám*

Emma kiviharzott a szobából és amilyen gyorsan elment olyan gyorsan is jött vissza. Egy piros fürdö gatyát hozott nekem. Fel is vettem gyorsan, adott Emma egy törölközöt és már kint is voltunk a medencénél. 





Nagyon szeretem Emmáék medencéjét, olyan nyugodt, és magával ragadó. Amikor itt vagyok akkor teljesen letudok nyugodni és amikor a vizben úszok akkor teljesen csak magam vagyok. 
Emma ledobta a törölközöjét a napozó ágyra és már bele is ugrott a vizbe egy fejessel. Amikor feljött, olyan volt mint egy szupermodell, a vizcseppek csak úgy gördültek le az arcáról és a testéről, nem birtam ki, én is ledobtam a törölközömet és beleugrottam a vizbe. Egyenesen oda úsztam Emmához és ahogy feljöttem a viz alól, Emma vizes arca fogadott, egy nagy mosollyal párostiva. Nem is kellett több, a vizes ajkait annyira kivántam hogy nem tudtam megállni hogy minden pillanatban oda ne nézzek. Az egyik ilyen pillanatban Emma elkezdett közeledni felém és amikor már csak pár milliméter volt az ajkaink közt, lebukott a viz alá. Elkezdtem forogni és keresni, de nem láttam, de aztán feltünt a teste kifinomult vonala, a medence végén. Háttal jött fel a viz alól, én meg ahogy megláttam beleharapdtam a számba, hiszen olyan fantasztikus látvány volt. Lassan megfordult és a szemeit rám szegezte, villantottam rá egy mosolyt és aztán én is lebuktam a viz alá és oda úsztam hozzá. A két könyökét kitette a medence szélére és úgy várt engem.

-Na? Már azt hitted hogy eltünhetsz elölem?*kérdeztem töle viccesen*
-Hát igen.*mondta nevetve*
-Akkor rosszul hitted, mert még is itt vagy a karjaimban.*öleltem át a derekát*
-Gyere már ide, te szupersztár.*húzott közel magához*

Szorosan közel voltunk egymáshoz és a nedves ajkaink egybeolvadtak, végleg. 





A viz cseppek az arcáról át vándoroltak az enyémre, ami miatt csak bele remegett az egész testem. Párszor a nyelve átcsúszott az enyémbe, de a csodás csókunknak sajnos hamar vége lett.

-Mennyi az idö??*kérdeztem meglepöen*
-Háromnegyed 1. Mert??*kérdezte*
-Gyere menjünk öltözni.*húztam kifele a vizböl*
-De..de...de.. Justin! Mi a baj????*emelte fel a hangját*

Nem válaszoltam neki csak húztam kifele a vizből, mint egy örült. Felkaptam a törölközöket és sietve fel felé tartottam Emma szobájába. Mire én felértem Emma még a lépcsőnél volt. Már a ruháimat szedtem össze és Emma idegesen berontott a szobába.

-JUSTIN DREW BIEBER!!! Megtudhatnám mi folyik itt??? Egyik pillanatban még nyugodtan lent medencézünk, aztán valami történik és te megörülsz és kirángatsz a vizből és felrohansz a szobámba.. Mi van veled????*kérdezte idegesen*
-Nézd, tudod, már lassan mindjárt november, és igy is már meg kellett szakitanom a turnét, és hát valamikor folytatnom kell.*mondtam miközben pakoltam a cuccaimat*
-Itt akarsz hagyni???
-Hogy juthat ilyen az eszedbe? Sosem hagynálak itt, te is jössz velem.
-Micsoda??!! Justin most nem hagyhatom itt anyuékat és a suli is... emlékszel???

Már veszekedésbe torkolott az egész, és már az egész ház a mi veszekedésünktöl zengett. 

-De persze hogy emlékszek és úgy lett megbeszélve hogy a magántanárom, George fog téged tanitani.
-Justin mióta te döntesz arról, hogy én mit csináljak?? Ha jól emlékszem még én hozom a döntéseimet.*mondta eléggé idegesen* Na jó figyelj, ha most itt hagysz akkor...
-Akkor mi lesz?? *vágtam a szava közé*
-Szakitok veled.

Ledöbbentem. Szakit velem?? Ezt nem hiszem el... hogy lenne erre képes?? 

-Hogy??!!*kérdeztem meglepöen*
-Jól hallottad. Szakitok veled, ha elmész.
-Fontosak a rajongóim, találkozni akarok velük, szórakoztatni öket és már a turné összes jegye el kelt, nem mondhatom nekik azt hogy "bocs, de még sem turnézok".*emeltem fel a hangom*
-Ha neked fontosabbak a rajongóid, akkor menj, de engem felejts el.*orditotta*
-Em..

Nem tudtam befejezni a mondatomat, mert kiviharzott a szobából és be is csapta az ajtót. Lerogytam a földre és a fejemet fogtam. Most akkor szakitott velem? Nem birom felfogni..

/Emma/

Kirohantam a szobából és amikor becsaptam az ajtót, a könnyeim szöktek elő. Nem hiszem el hogy a rajongó fontosabbak neki mint én.. Megértem hogy szereti öket és foglalkozni akar velük, de azért engem ne hanyagoljon el értük. Este is amikor az ágyban feküdtem és Justin felkelt, azzal engem is felkeltett, de utána csak tettetem hogy alszok és elkezdett  a fanjaival videóchattelni  az ágyam elött. Még az éjszaka közepén is tudd velük foglalkozni, nem pedig azzal hogy pihenjen. Ezzel most megbántott.. Lementem a nappaliba és ledöltem a kanapéra és csak folytak a könnyeim. Szerencsére nem volt otthon anya, se apa, se Dávid, igy nem hallátok a veszekedésünket. Megfogtam egy párnát és magamhoz öleltem, úgy sirtam tovább. Majd az egyik pillanatban halottam hogy valaki jön le a lépcsön, és Justin jött le egy táskával. Meglátott engem a kisirt szemeimmel a kanapén, rám nézett egy olyan tekintettel hogy "Sajnálom.", de nem nagyon hatott meg. Lehajtotta a fejét és ki lépett az ajtón. Mikor halottam az ajtó becsukódását, oda mentem az ablakhoz és óvatosan a függöny mögül néztem Justint ahogy elmegy. Vissza is nézett és észre is vett hogy sirva nézzem ahogy elmegy. Hivott magának egy taxit, mikor beakart szállni, vissza nézett szomorúan  és lehajtotta még egyszer a fejét, aztán beszállt és elhajtott a kocsi. Vissza mentem és leültem a kanapéra és csak néztem a plafont. Majd rájöttem hogy holnap suli van és kémia tézét irunk. Felmentem a szobámba és elkezdtem tanulni, vagy is hát csak próbáltam. 20 percet ültem felette de nem sikerült.. Most nem tudtam másra gondolni hogy Justin elment.. Vége..Elövettem a telefonomat és felmentem twittere. 

"Minden jónak egyszer vége..."

Ezt kiirtam twittere és az utam Justin profiljára vezetett. Láttam hogy már ő is irt, és képet is tett fel hozzá.



"Magányosan tartok haza.. Remélem majd megtudsz bocsátani, Sajnálom...Hiányzol. Szeretlek."

Nem tudtam mit csinálni, belém nyilalt a hiányérzet, ami nagyon fájt. Át másztam az ágyamra és letettem a fejemet a párnába és mindent kizártam, csak én és a gondolataim létezek.



Sziasztok! Sajnálom hogy már egy hete nem irtam, de ez a hetem a suliban nagyon húzós volt. De remélem most kárpótoltalak titeket. És egyet szeretnék kérni töletek. Legyetek türelmesek! Nem tudok minden nap több részt is irni. Amúgy is, én szeretek izgulni minden történet folytatásán. Csináljátok ti is! 
Remélem tetszett ez a rész, komizattok vagy irjatok!
*Eenie

2 megjegyzés: