44. rész

/Emma/

Olyan jó volt Justint csókolni, mint a legédesebb csoki elolvadna lassan a szádban és élvezed minden részét addig ameddig el nem olvad teljesen. Justin nyelve párszor hozzá ért az enyémhez és élveztem is. A pillanatot a pilóta rádiója szakitotta meg.

-15 perc múlva landolunk, ezért kérem önöket hogy foglaljanak helyet és kössék be az öveiket.

Kiszálltam Justin ölébe és leültem közvetlen vele szemben az ülésbe és bekötöttem magam. Justin is bekötötte magát és csak vigyorgott rám.Én is rá persze, de nem birtam ki nevetés nélkül. Kinéztem az ablakon és már este volt, és a csillagok is már fent voltak az égen. Megláttam a leszálló pályának a fényeit és tudtam hogy megérkeztünk. Rá néztem Justinra és idegesnek tünt. Zavarodott volt a tekintete, a homlokát törölte folyton mert annyira izzadt. Közel hajoltam hozzá és megfogtam a szétizzadt kezét.

-Mi a baj kicsim?*kérdeztem*
-Nincs semmi.*bambult ki az ablakon*

A tekintetét mindig elkapta mikor rá néztem, zavart de nem tudom mi volt az oka, legföképp ez zavart benne. Csak az ablakot figyelte, azon belül is az ablakot a kezével piszkálta. Egyszer csak éreztem hogy a repülö "megugrik", majd lassulni kezd, aztán végül teljesen megállt. Felálltam, megkerestem a táskámat és a kijárathoz mentem, Justin pedig jött mögöttem. Lassan kinyilt az ajtó és megláttam a repteret, és annak homlokzatát. Megálltam a lépcsön és döbbentem néztem magam elé. A feliratot tátott szájjal olvastam el. Liszt Ferenc Reptér,Budapest. Hátra fordultam és Justin egyik keze a tarkóján volt, a másik kezét a vállamra helyezte.

-Mit jelent ez Justin???*kérdeztem*
-Kérlek hagy magyarázzam el.

Nem volt egy perce sem hogy elmagyarázza, vissza pillantottam a reptérre és ismerös alakok közeledtek felém. Még mindig a lépcsön álltam, és Justin gyengéden megfogta a kezemet, meg is akarta szoritani, de az alakok a messziségböl teljesen kirajzolódtak  és felismertem öket.

-Emma, kislányom annyira örülök hogy végre itt vagy!*ölelt meg szorosan az alak*
-Apa??!! te meg mit keresel itt???*másztam ki az öleléséböl*
-Inkább gyere menjünk haza és ott elmondom.

Nem tehetem mást, követnem kellett öt.  Ott volt anya is, de ö csak apa háta mögül figyelte a jelenetet. Besétáltam a reptér épületébe, átmentem a kiléptetö kapun, majd a kijáraton is kiléptem. Újra éreztem Budapest levegöjét. Apu elment a kocsihoz hogy elénk álljon, addig ott maradtam anyával.

-Hogy kerültetek ide anya???*kérdeztem*
-Édesapád felhivott téged, mert már teljesen ki volt akadva hogy eltüntél, a levelet is amit irtál össze tépte, mert olyan ideges volt. Én folyton nyugtattam mert tudtam hogy jól vagy és biztonságban, de neki nem volt elég ennyi. Meg akart téged találni. 11 óra körül felhivott téged és akkor felvette a telefont Justin és beszéltek...*szakitottam félbe*
-Most hogy mondod, hol van Justin????*fordultam meg*
-Nem is tudom, még a repülönél láttam öt...

Megfordultam, de nem láttam öt sehol. Teljesen kétségbe estem, hiszen nem tudtam hogy hova tünt.  Hallottam hogy egy kocsi áll a bejárat elé, meg is fordultam de tudtam hogy apa volt az. Kiszállt belöle és elindult felém, anyára pillantottam és a tekintetével mutatta hogy menjek és keresem meg őt. Végül oda fordultam apához és rá néztem.

-Sajnálom.*nyögtem ki neki*

Ahogy kimondtam, megfordultam és befutottam a hallba, azon át keresztül a reptér elöterébe, ahol volt egy hatalmas üveg, amin keresztül át lehetett látni az egész leszálló teret. Megpillantottam Justint, ahogy a magánrepülöjéhez indul beszállni. Elkezdtem olyan gyorsan futni mint egy örült, át mindenkin és mindenen. Az ajtó már zárva volt ahol kilehetett lépni a felszálló pályákhoz, ezért máshol próbálkoztam. Volt szerencsére még egy ajtó, azt épp készülték bezárni,  oda siettem és akkora erövel mentem az ajtónak hogy teljesen kicsapódott. És eljött a nagy futás ideje. Olyan gyorsan próbáltam futni amennyire csak tudtam. 

-JUSTIN!! VÁRJ!!

Orditottam miközben Justin lépkedett fel a gép lépcsöjén, megfordult és a döbbentettöl lefagyott. Én mindig futottam és mikor már 20 méterre voltam töle, amikor elkezdett zuhogni az esö, de ez sem érdekelt, csak az volt a célom hogy elérjem Justint. Már csak 10 méter volt hátra amikor megláttam hogy Justin meg mozdul és ö is elkezdett futni felém. Már teljesen elvoltam ázva, de nem érdekelt. És eljött a pillanat amikor elfogyott a távolság és megszünt az idö. Justin szorosan magához ölelt és megcsókolt. Az ajkai az enyémhez tapadtak és nem akartam elengedni.

-Szeretlek.*súgta az ajkaim közé*
-Én is, mindennél jobban.

Éreztem hogy belemosolyodott a csókba, és felkapott. Az egyik keze a combom alatt volt és tartott, a másikkal pedig a hátamat simogatni. Az én kezemmel csak körbe fontam a nyakát. Vad csókolózásba kezdtünk, és az esö jobban elkezdett szakadni. Justin elhúzta az ajkait az enyémtöl és rám nézett a csillogó szemeivel.

-Teljesen elvagy ázva, beteg leszel.*mosolygott rám*
-Nem érdekel, csak az a fontos hogy veled vagyok.*húztam végig a kezemet az arcán*

Rám villantotta a  nagy mosolyát és újra megcsókolt. Érzékien.