A taxiban ülve, a telefonomat nyomkodtam és néztem az Emmával közös képeinket. A nézegetés közben pár könnycsepp le is csúszott az arcomról, és nem akartak megszünni. Csak bámultam kifele és néztem az embereket, ahogy mennek az utcákon és sietnek. Úgy elmerültem hogy nem is vettem észre hogy megérkeztem a reptérre. Felcsaptam a kapucnimat és a napszemüvegemet, és felvettem a táskámat, majd sóhajtottam egy nagyot és kiszálltam. Nagy meglepödésemre nem volt egy riporter se ott, igy hát könnyedén indultam el. Bementem és az információs pulthoz mentem, szóltam hogy George Melten-t keresem, 2 perc alatt ott is volt, mondtam neki hogy vissza kell repülnöm Kanadába. Egy telefont elintézett és már mondta hogy egy fél óra múlva indulhatunk is. Követtem George-ot a géphez, kiértünk a felszálló térhez, ő mondta hogy elmegy még a felszállás elötti vizsgálatokat elintézi, utána ő is feljön a gépre. Elkezdtem felfele menni a lépcsőn, majd megálltam és vissza fordultam. Körbe néztem hátha látom valahol Emmát de sajnos nem.. Vissza fordulta és elszomorodva leültem a helyemre. Néztem ki az ablakon és a madarakat figyeltem.
-Kérem Mr. Bieber kapcsolja be az övét, megkezdjük a felszállást. *szólt George*
Bekapcsoltam az övemet, és éreztem ahogy a gép gyorsul és elkezd emelkedni. Könnyes néztem vissza utoljára Budapestre..
/Emma/
Még mindig csak a plafont tudtam bámulni, semmi mást.. Aztán megláttam az éjjeli szekrényemen bekeretezett, Justinnal első közös képünket és azonnal elő törtek a könnyeim.
Az a sok boldog nap, perc és pillanatok, együtt. Olyan boldogak voltunk együtt, miért kellett vége lennie?
Nem tudtam elhinni hogy vége, és már nem az enyém Justin... A nagy feszültségek között el is nyomott az álom.*Pár órával késöbb*
Kellemes illatokra ébredtem fel, olyan este 6 óra körül. Kimásztam az ágyamból és lementem a konyhába. Anya a konyhába sürgött-forgott. Oda mentem és azonnal látta rajtam hogy valami nincs rendben.
-Mi baj kicsim?*kérdezte aggódoan*
-Justin..Justin.. szaki..szakitott velem..*nagy nehezen kinyögtem*
-Micsoda?!! Mi történt??
-Justin itt volt, és éppen medencéztünk, amikor valami történt és megörült, felfutott és a cuccait elkezdte összepakolni de nem szólt semmit, én meg kérdeztem töle folyton hogy mi történt, ő erre mondja hogy a turnét folytatnia kell és már az összes jegy el fogyott és a rajongói is várják már, és hozzá vágtam azt a kérdést hogy most itt hagysz? Azt mondta hogy én megyek vele.. És ez volt az utolsó, nem értettem hogy a rajongói fontosabbak nálam, és megmondtam neki hogy vége és kimentem a szobából.. Majd csak azt láttam ahogy elmegy..*nyögtem ki*
-Jaj, kicsim sajnálom..*vett az oltalmazó karjaiba* Biztos megtudjátok beszélni.*simitotta el a hajamat*
-Nem is tudom anya.. nagyon bizonytalan vagyok..*fel emeltem a fejem*
-Nem úgy ismerem Justint, hogy téged csak úgy elbirna felejteni egyik percöl a másikra. Biztos hiányzol neki, úgy mint te neked ő. *mosolygott rám anya*
-Van valami igazság abban amit mondasz. Támadt egy ötletem is.
Oda hajoltam anya füléhez és bele súgtam neki az ötletemet. Amikor elhúztam töle a fejemet, azonnal bólintott egyet rá, igy beleegyezve.
-Ha bármibe kellene segiteni, csak szólj.
-Elsö dolgom az lesz, de el kellene intézni valamit.
-Mondj csak.
Elmondtam neki hogy mire lenne szükségem még, és csak bólintott egyet.
-Mikorra kellene?*kérdezte*
-Jövöhét csütörtökön lesz az elsö, tehát addigra kellene.
-Meg lesz kicsim minden idöben.
-Imádlak.*öleltem meg*
Nagyon örültem, fel is szaladtam a szobámba és mosolyogtam mint a tejbe tök. Egyszerüen éreztem hogy minden rendbe jön újra. Kinéztem az ablakomon és éreztem azt hogy újra feltölt engem a boldogság. Elmentem lefürdödtem, hajat mostam és be ugrottam az ágyamba. Elö kaptam a gépemet és felmentem twittere. Azon posztoltam is.
"Ez a nap már nem is lehetne jobb. Imádlak anyu."
Még kicsit fent maradtam, válaszoltam levelekre és még másokra. Aztán szép lassan eltettem magam másnapra.
/Justin/
Már 7 órája repülön ülök, egyedül. Lassan megérkezem Kanadába, ahol újra kezdjük a turnét. Már régen láttam a családomat is, hiányoznak. De Emma jobban hiányzik, egész végig csak rajta jár az eszem, szünet nélkül.
*2 órával késöbb*
Leszállt a gép Stratford külvárosában, és már a kijárat felé tartottam, csak otthon akartam lenni, sehol máshol. Kenny várt engem, már nagyon rég láttam.Mikor kiléptem a reptér kijáratán egy tucatnyi riporter támadt le.
-Justin! Vége a kapcsolatának Emmával?
-Mit gondol, hamar túl teszi magát a szakitáson?
-Ha jól hallottuk Emma már túl is tette magát, egy új fiúval látták valamelyik nap! Mi a vélemény erröl?
Hátra fordult a riporterekhez és válaszoltam nekik. Öszinte akartam lenni, félig meddig.
-Öszintén most én sem tudom hogy mi történik velem, remélem egyszer minden rendbe jön.
-Senki sem teszi magát hamar túl egy szakitáson, hiszen az érzelem még mindig köti ahhoz az emberhez akit szeretett. Engem is még kötnek ezek az érzelmek, de megpróbálok ezekkel nem törödni, bár eléggé nehéz.
-Valószinüleg össze tévesztették a bátyával, Dáviddal.
Ezzel be is fejeztem és beszálltam a kocsiba Kenny mellé.
Sajnálom hogy most ilyen késön hoztam részt, de igy volt idöm. Remélem jó lett, komizattok és irjatok!
siess:)
VálaszTörlés