55. rész

/Justin/

Kiszálltunk a kocsiból, megfogtuk egymás kezét, mintha ha egy átlagos, hétköznapi pár lennénk. Besétáltunk a Toronto Eaton Centre bevásárló központba nyugodtan, hiszen Kenny is ott volt velünk, a biztonság érdekében. 
Tehát neki indultunk a bevásárló utunknak. 

/Emma/

Olyan jó volt azt érezni, hogy most tényleg egy átlagos párként tudtunk eljönni. Most úgy éreztem hogy egy jó nap áll előttünk, és boldogan fogom eltölteni az én szerelmemmel.  Justinnal kézen fogva mentünk be és az első percben teljesen idegesség töltött el, hiszen féltem hogy Justint azonnal letámadják a rajongók. Ez szerencsére nem következett még most be. 
Justinnal elkezdtünk a boltokat fürkészni, mikor meg láttam egy hatalmas New Look üzletet.

Azonnal magammal rántottam Justint, és neki vetettem magamat a ruhák százainak. Szebbnél szebb, színesebbnél színesebb, és csinosabbnál csinosabb ruhák akadtam meg a kezemben.  Nagyon sok felsőt, nadrágot és ruhát kapkodtam össze a kezembe pár perc elteltével. Befordultam a kiegészitőkhöz és akkor meg láttam egy ruhát. Pompásan nézett ki. 

Justin karjaiba nyomtam a talált ruhákat és csak az az egyetlen ruha érdekelt. Lekaptam a fogasról és berohantam vele egy öltözőfülkébe. Levettettem minden ruhámat, de persze alsónemű maradt rajtam. Felvettem és a tükör felé fordultam. Elvarázsolt a látvány, hiszen a színe és az alakja nagyon szép. És az ujjairól és a mell részéről ne is beszéljünk. Éreztem hogy ez a ruha kell nekem. Gondoltam meg mutatom a világnak hogy ez a ruha most már Nagy Emma birtokába került. A két kezemmel megfogtam az öltözőnek a függönyét és széttártam. 

Justin és Kenny ott ült lihegve, a ruhákat tartva a kezükben. Biztos a keresésem közben fáradtak ki ennyire. De mikor a tükör elé sétáltam mindkettöjük szeme rám ragadt. Justin szája egyszerűen tátva maradt.

-Ez...Ez.. Gyönyörű.*habogta és még mindig csak engem nézett*

-Tényleg nagyon jól áll. Remélem jól döntesz és meg veszed kicsi lány.*mondta nevetve Kenny*

-Abban biztos lehetsz, ne fogom ezt a gyönyörűséget itt hagyni.

-De én sem fogom az enyémet.*lépett oda Justin és megölelt hátulról*

-Gondoltam.*fordultam felé és megöleltem majd nyomtam egy puszit az arcára*

-Még itt van pár ruha, ezeket is megnézzed?*kérdezte Kenny*

Kikaptam Kenny kezéből a ruhákat, ezzel válaszolva a feltett kérdésere. Újra vissza tértem az öltözőbe és még felpróbáltam a maradékot. Pár darab kiesett, de a többi mind nyerő szériába került, az az jön velünk haza. 

Oda mentünk a pénztárhoz és egy fiatal srác volt és amikor megláttam Justint egyszerűen nem jött ki a száján egy szó sem.

-Kérem, fizetni szeretnénk.*mondta Justin az eladónak és integetett neki a szeme előtt, hátha vissza tér a valóságba*

-Elnézésüket kérem, csak nem mindennap fizet nálunk Justin Bieber.*kapkodta a fejét az eladó*

-Nem Justin Bieber, hanem Justin Bieber és a barátnője. Én úgy látom hogy itt van ő is mellettem.*ölelt magához*

-Tényleg bocsánatot kérek maguktól de most össze kell szednem magam, hiszen ez az első munkanapom és hát nem pont Justin Bieber és a barátnőjére számítottam, hogy ők nekik kell elsőnek eladnom ruhákat.*vakarta meg a tarkóját*

-Akkor a legjobbkor jöttünk.*nevettünk*

-Gyorsan ki is állítom maguknak a nyugtát.

-Köszönjük.*mondtam*

-Itt is van. Összesen 1,345 dollár lesz.

-Legközelebb én választok neked ruhákat. Sokba kerülsz nekem.*viccelődött Justin*

-Add el a Ferraridat.*nevettem*

Justin nem válaszolt erre semmit, csak felhúzta a szemöldökét.

Mikor épp távozni akartunk, az eladó vissza szólt.

-Elnézést Bieber úr! Ha nem lenne nagy kérés, kérhettek magával és a kedvesével egy képet?

-Természetesen.*fordult vissza Justin*

Oda mentünk és beálltunk az eladó mellé és Kenny már készítette a képet is. Az eladó kezet fogott Justinnal, engem pedig megölelt és ezzel végeztünk ezzel az üzletel. Kisétáltunk és most Justin-on volt a sor, hogy most ő élhette ki magát. Nem is kellett sokat várnunk, meglátta Justin a Supra boltot. Justin kezét fogtam, így ahogy meglátta a boltot, nagy erővel megrántotta a kezemet és húzott maga után befele a boltba.

Nem volt időm kapcsolni, Justin már bent is volt és már 3 pár cipőt próbált.

-Ez kell. Meg ez, meg ez is.*mutatott a cipőkre*

-Justin, várj, én még csak most értem ide.*fogtam meg a vállát lihegve*

-Jaj, kérlek ne haragudj, de tudod hogy imádom a Suprát.

-Tudom, de én meg a tüdömet szeretem és úgy érzem mindjárt megfulladok...*kapkodtam a levegőt*

-Jézus... Jól vagy?*kérdezte idegesen és megfogta a vállamat*

-Azt hiszem hogy ne..nem..oxigénre van szükségem..

Ez után el sötétült minden és nem éreztem semmit.

/Justin/

Emma a utánam futott és teljesen kimerült és most elájult. Ahogy összerogytak a lábai, a karjaimba esett a gyenge teste. Azonnal szóltam Kennynek, aki futott a kocsihoz és a bejárat elé álljon.  Az egyik kezemmel Emma térde alá nyúltam, másikkal pedig a hátát fogtam. A feje a karomon volt és a keze lelógtak a levegőbe.

Ahogy felkaptam már rohantam is Kennyhez, aki már nyitott ajtóval várt. Beszálltam Emmával a karjaimban és már indultunk a kórházba. Fogtam a kezét és szorítottam. 

-Tarts ki, mindjárt ott vagyunk.*fogtam az arcát*

Mikor ezt kimondtam, egy könnycsepp gördült le az arcomon, hiszen most az én hibám miatt kerül megint kórházba... Nem hiszem el.. Nekem kellene oda kerülnöm nem pedig neki,Justin miért vagy ilyen? Most csak Emmára tudtam gondolni, hiszen megérkeztünk a kórházhoz és kiugrottam Emmával a karjaimba a kocsiból és be siettem a sürgösségire és egy orvost kerestem.

-Orvost!!! Ha nem segítenek ezen a lányon, itt fogom elveszíteni!!!!*kiabáltam*

10 orvos jött oda körém, és már vizsgálták is. Mondták hogy vigyem be egy vizsgálóba és ott megvizsgálják. Letettem egy mütő asztal félére és az orvosok körül vették.

-Kérem fáradjon ki, ha végeztünk akkor szólunk magának. Addig is várjon kint a folyóson.*mutatott az ajtó felé a segéd*

Még egy utolsó pillantást vettem Emmára, aztán nagy nehezen ki sétáltam a vizsgálóból. Leültem egy székre és az arcomat a tenyerembe temetem. Könnycseppek gördültek az arcomról. Mikor már a könnyek csak úgy dőltek a szememből, egy ismerős hang csapta meg a fülemet.

-Justin!  Te vagy az? Minden rendben??*kérdezte a hang tulajdonosa*

-Nem.. Nincs.. Emma bent fekszik és most vizsgálják...*csuklott el a hangom* De te hogy kerülsz ide?*kérdeztem érdeklődve*

-Az egyik táncosom lesérült és most hoztuk be őt a sürgősségire.

- Jobbulást kivánok neki. Add majd át neki Cody(Simpson).*mondtam neki kevés mosollyal* Ülj le, most szükségem van egy haverra.

- Persze, úgy is még a srácot vizsgálják. És mi történt a lánnyal hogy be kellett hozni?*közben leült a mellettem lévő székre*

-Elmentünk kicsit vásárolni ketten, hiszen már rég is láttam őt és már régen is voltam kettesben vele. Vett magának egy gyönyörű ruhát, utána mentünk a következő boltba és megragadtam a kezét és húztam magam után, és elengedtem a kezét, így ő később érte be a boltba és lihegve kimerülve jött oda, és utána elkezdte kapkodni a levegőt és lesápadt és kérdeztem tőle hogy minden oké, de ő erre elájult...*csuklott el a hangom*

- Tesó...Ha valamire szükséged van akkor csak szólj.*ölelt meg Cody*

-Köszönöm. De nem kell itt maradnod, menj nyugodtan ha szeretnél.

-Nem, most látom rajtad hogy nagyon ki vagy borulva, ezért inkább itt maradok.

Az orvos ki lépett az ajtón, én meg Cody azonnal felálltunk és vártuk a híreket.

-Maga a bent fekvő Nagy Emma hozzá tartozója?*kérdezte az orvos miközben a papírjait nézte*

- A barátja vagyok, Justin Bieber.*nyújtottam a kezem* Hogy van Emma?*kérdeztem idegesen a kezemet a szám elé tettem*

-Örvendek, Dr. Stillner Anita vagyok, az kezelőorvosa. Szóval, a lánynak légzési problémái jöttek elő, ami erős asztma rohamra utalt. Megfigyelés miatt bent tartjuk.*jelentette ki az orvos*

- És bemehetek hozzá?*kérdeztem idegesen*

-Mindjárt át toljuk egy kor terembe, ott bemehet majd hozzá. Addig is várjon itt, kérem.

-Köszönök szépen mindent, doktornő.*ráztam vele kezet*

-Ez a munkám. Semmiség.*mosolygott rám*

Leültem újra Codyval a székekre, de már állhatunk is fel, hiszen Emmát tolták ki a vizsgálóból. Még nem volt magánál, az orvosok tolták, és mentünk utána Codyval. Betoltál a teherfelvonó liftbe és mondták hogy az ötödikre viszik a 362-es kor terembe. Megvártuk hogy vissza jöjjön a lift és már mentünk is fel. A liftből kilépve siettem a 362-es kor teremhez. Megláttam az ajtót, vettem egy nagy levegőt. Benyitottam és Emma ott feküdt, de még mindig nem volt magánál. Oda mentem az ágyához és leültem mellé és megfogtam a kezét.

-Emma, ez  minden az én hibám, hogy most te itt fekszel. Nekem kellene ott feküdnöm, nem neked..

És nem birtam tovább. Előtörtek belőlem a könnyek. Szorította Emma kezét, és egyik pillanatban arra figyeltem fel, hogy egy halk hang megszólít.

-Justin...Justin... Szeretlek.*nyögte ki nehezen*