36. rész

/Justin/

Amikor Emma feljött a viz alól, olyan volt mint egy modell, akinek éppen medencés fotózása  van. Nem birtam tovább kint állni, igy én is beleugrottam a egy fejessel. Ahogy feljöttem a viz alól, nem láttam Emmát. Elkezdtem keresni, de  hirtelen valaki a kezét a hátamra tette, és lassan a nyakam köré tette és megpuszilt. Megfordultam, megragadtam Emma derekát és magamhoz húztam. Letöröltem az arcáról a vizet, majd a szemeim rá tapadtak. Csak néztem ezt a gyönyörü lányt, de nem tudtam a nedves ajkainak ellenállni. Teljesen magamhoz húztam, már egy porszem sem fért el köztünk, olyan közel szoritottam magamhoz, majd  lassan megcsókoltam. Az ajkain összeolvadtak, és éreztem hogy minden érzelmét átadja nekem. Az egyik kezét a vizes hajamba tette, a másikat pedig a vállamra nyomta. Annyira jó volt érezi, hogy az enyém hogy gondoltam vadulok egy kicsit.

-Ugye nekünk már volt viz alatt csókunk?*kérdeztem, egy ördögi mosollyal*

-Ha jól emlékszem igen, miért?*kérdezte mosolyogva*

A combja alá nyúltam, felkaptam és eldöltem hátra a vizben. Ahogy a viz alá ért a fejünk, megcsókoltam. Eddig még csak párszor csókolóztam viz alatt, de Emmával volt a legjobb csókom. Olyan jó volt, mint az álmaimban. Nem. Még annál is jobbak. Aztán gyorsan fel siettünk a viz felszinére, hiszen nem tudom viz alatt levegöt venni. Ahogy fel értem, nem láttam sehol Emmát. Azonnal elkezdtem keresni és láttam hogy még mindig a viz alatt van, és nem mozdul. Abban a pillanatban lebuktam a viz alá és felhozztam. Nem mozdult, csak szuszogott. A karjaimba vettem és kisiettem vele a medencéböl, a szobámba. Futottam be, és letettem az ágyra és a törölközövel elkezdtem törölni.

-Emma,emma, térj magadhoz kérlek...*mondtam ijedten*

A mozdulatlan feje az ölemben volt, de igy sem tért magához. Letettem a fejét a párnára, az ágy mellé álltam és elkezdtem mesterségesen lélegeztetni. Befogtam az orrát és szájon át fújtam neki a levegöt. Számoltam magamban hogy " 1,2,3" és újra. Ötször megismételtem, sikertelenül. Azonnal  elö kerestem a telefonomat és hivtam a mentöket. Mondták hogy 5 perc és itt vannak. Megfogtam Emma kezét és csak szorongattam.

-Tarts ki szerelmem, mindjárt itt a segitsék*Miért kellett téged a viz alá vinnem? Miattam fulladtál meg majdnem...*már majdnem sirtam*

A sirás határán voltam, mikor a mentösök orditottak be az ajtón. Az ajtóhoz futottam és  már nyitottam is nekik az ajtót. Emmához siettek, én meg csak néztem tarkóra tett kézzel öket, és idegesen. 

-Infuziót kérek, és fájdalom csillapitót.*mondta az egyik mentös*

-Ugye rendbe jön?*kérdeztem remegö hangon*

-Amit csak tudunk megteszünk érte, de ne aggódjon, minden rendben lesz vele.*nyugtatott az orvos* De most hordágyra teszük és be viszük a kórházba, megvizsgálni hogy nincs-e belsö sérülése. Ha akar jöhet velünk, de vegyen fel valamit.

-Igen, szeretnék*közben kaptam fel az ingemet*

Siettem a mentösök utána, de amikor a lifthez értünk, én már nem fértem be, mondtam hogy lemegyek a lépcsön. Teljes erömböl elkezdtem lefele futni. Mire a mentösök kiléptek a liftböl, addigra én is lent voltam. Mikor megláttam Emmát a hordágyon egy lélegeztetö maksszal a fején, tudtam hogy nem lehetek gyenge, mert akkor kiborulnék és nem tudnék ott lenni Emma mellett és a kezét fogni. Emmát betették a mentökocsiba, mellé ültem és már úton is voltunk a kórházhoz. Anyunak küldtem egy sms-t hogy mi történt. Megfogtam Emma kezét és csak szoritottam.

-Elmondaná hogy mi történt a hölggyel?*kérdezte a mentös*

-Medencében voltunk, mikor felkaptam és lebuktam vele a viz alá, és megcsókoltam, de mikor feljöttem, nem láttam sehol és a viz alá mentem érte, utána mesterségesen lélegeztetem a megérkezésükig. *mondtam az orvosan, ijedten*

-Értem, megmondaná a nevét, hogy felvegyük a jegyzökönyvbe?

-Justin Bieber. *feleltem*

-Maga Justin Bieber?*kérdezte a mentös*

-Igen, én lennék, de most ezzel kérem ne törödjön, inkább mentse meg a szerelmem életét.*mondtam határozottan.*

A mentös elfordult és Emmát kezdte el vizsgálni. Adott neki pár injekciót, rossz volt látni hogy Emma még mindig nem tér magához. Megszoritottam a kezét, hogy érezze azt, hogy itt vagyok mellette.

-Mindjárt bent vagyok a kórházban, tarts ki.*simogattam a kezét*

Összesen 20 percet töltöttünk a mentö kocsiban, aztán szóltak hogy ott vagyunk. Kivették Emmát  a kocsiból, és egy hosszú folyóson elkezdték tolni, közben több orvos is köré gyült.

-Oxigén hiány az eddigi diagnózis, doktor úr. *mondta a mentös*

-Rendben, köszönöm, kérem engedje el a kezét, amint megvizsgáltuk, szólok magának, addig várjon itt.*mutatott a szék felé az orvos*

Nagy nehezen elengedtem a kezét, és csak néztem ahogy betolják egy vizsgálóba. Leültem a székre, a fejemet a kezembe temettem, és elkezdtem sirni. Minden az én hibám. Nem kellett volna annyira vadnak lennem, ha nem teszem meg, akkor még talán most is a medencébe ülnénk és csókolóznánk. Lehet hogy maradandó sérülést okoztam most neki, mekkora egy idióta vagyok, velem kellett volna ez történie, nem pedig vele... Elkezdtem zokogni a folyóson. Semmire sem tudtam gondolni, csak hogy Emma jól legyen...És imádkoztam érte.



FIGYELEM!
Szeretném valaki olyannak kérni a segitségét, aki ért a cbox chat beállitásához. Egyrészt könnyebb lenne, a kommentelés, és a vélemény megirása. Aki tud segiteni azt kérném hogy ide irjon: ovari97@freemail.hu

Köszönöm.