A szemem csukva volt, az arcom a kezembe volt temetve. Csak hallgattam, ahogy Emmát vizsgálják, és ahogy mondták "Még egy fájdalom csillapitót kérek". Mindig könnybe lábadt a szemem, amikor ezeket halottam, majd egy pillanatban egy mondatra kaptam fel a fejem, "Oxigén pumpát kérek!" mondta eléggé hangosan az orvos. Ültem a folyosón egyedül, mikor ismerös hangok érték a fülemet. Pattie és Emma anyukája, Anna, apukája Peter és Dávid jöttek a folyóson. Azonnal felálltam és oda mentem hozzájuk.
-Emmát most vizsgálják.*mondtam elkeseredve*
-Remélem jól lesz, és Justin köszönjük hogy kihivtad hozzá a mentöt, ezzel megmentetted az életét.*ölelt meg Anna*
A pillanatot az orvos zavarta meg.
-Stabil állapotban van, bemehet hozzá kettö ember.*mondta az orvos*
-Köszönünk mindent doktor úr.*rázott vele kezet Peter*
Anna rám nézett és mondta hogy menjek én be elsönek, de mondtam hogy ö meg Peter menjen elsönek, mert majd szeretnék Emmával kettesben lenni. Bementek, én meg kint maradtam Dáviddal.
-Gyere tesó, beszéljünk..*mutatott a kijárat felé*
-Oké, menjünk.
Dáviddal kimentünk a kórház elé, friss levegöt venni. Már úgy is rám fért, hiszen tiszta ideg voltam és vagyok még most is.
-Figyelj ide Justin, nem tudom mi történ a húgommal, de mostmár kérlek nagyon vigyázz rá, jobban mint eddig, mert belehalnánk ha még valami ilyesmi történne vele..
-Megigérem neked hogy ha kell még az életem árán is megvédem öt, csak legyen biztonságban*néztem rá*
-Jól van tesó*pacsizott le velem* inkább menjünk vissza, szerintem már kijöttek anyuék Emmától, most rajtad a sor..*fogta meg a vállamat*
Csak ránéztem Dávidra, és láttam a szemében azt a testvére iránti szeretét, hogy mindent megtenne érte, hogy biztonságban legyen. Én is igy éreztem, de én Emmába szerelmes vagyok és nem a testvére vagyok, ezért bennem nagyobb is a felelösség érzése. Mostantól mindennap vigyázni fogok rá. Ahogy gondolkodtam, felértünk a második emeltre. Éppen a folyóson mentünk, mikor Peter és Anna lépett ki Emma szobájából. Anna rám nézett és elmosolyodott.
-Most már bemehetsz.*mondta Anna és megölelt*
Rá néztem anyura és rám mosolygott, majd beléptem az ajtón, Emmához. Ott feküdt az ágyon, végtelenül, infuzióval a kezében. Még nem volt magánál, oda léptem hozzá és megfogtam a kezét.
-Emma, tudod hogy mennyire szeretlek téged, még az életemet is feladnám érted, nem veled kellett volna ez megtörténnie, hanem velem, és nekem kellene most a helyeden feküdnöm... Remélem hogy mindent halottál amit mondtam..*szoritottam meg a kezét*
Majd arra lettem figyelmes, amint Emma keze az enyémben volt, elkezdett mozogni az ujjai. Azonnal felálltam, fölé hajoltam és nagy szemekkel néztem ahogy felébred.
-Justin...*mondta komásan*
-Emma! De jó hogy végre magadhoz tértél*öleltem meg*
-Csak annyit akarok mondani..hogy nagyon tetszett az amint mondtál, és szeretlek*nyögte ki komásan*
-Tudod, csak megint elkartam neked mondani hogy mennyire szeretlek*ültem le mellé*
-Gyere ide*húzott magához*
Emma fölé hajoltam és megcsókoltam. Végre újra érezhetem az ajkait. Annyira boldog voltam hogy belemosolyogtam a csókjába. Éppen felakartam emelni az ágyról, de rájöttem hogy infuzió van bekötve a karjába. Majd lassan elengedtem azt ajkait.
-Jó hogy újra az enyém vagy*mosolyogtam rá*
-Szeretlek, de szólnál az orvosnak hogy felébredtem?*kérdezte még komásan*
Felugrottam az ágyról és az ajtó felé vettem az irányt, kiléptem és ott állt mindenki.
-Emma felébredt, gyorsan megkeresem az orvost és szólok neki, addig menjetek be*mondtam boldogan *
Mindenki azonnal bement, én meg elfutottam megkeresni az orvost. A folyóson találkoztam egy növérrel, és mondtam neki hogy szóljon Doktor San-nek, hogy Emma felébredt. Vissza is siettem Emmához, mikor beléptem mindenki az ágy körül állt és Emma már teljesen jól tudod beszélni. Mikor oda léptem az ágyhoz, Emma csak rám mosolygott. Épp oda akartam menni hozzá, de az apja, Peter fogta meg a karom.
-Szóval, Justin, csak annyit akarok, hogy köszönjük szépen hogy megmentetted a lányom életét.*fogott velem kezet*
-Ez csak természetes, bármikor meg tenném érte.*mondtam mosolyogva*
Hirtelen belépett az orvos, és oda ment Emmához hogy megvizsgálja.El végezte a vizsgálatot és felénk fordult.
-Ügy tünik hogy Emma teljesen jól van, de azért 24 órás megfigyelésen bent tartjuk.
-Köszönjük Dr. San.*fogtam vele kezet*
Anna mondta hogy haza mennek, és holnap reggel vissza jönnek és hozznak pár ruhát Emmának.Elköszönt töle mindenki és csak én maradtam ott vele. Leültem az ágya szélére.
-Menj te is haza Justin, pihend ki magad, én is szeretnék egy kicsit pihenni, úgy is vissza jösz holnap reggel, ismerlek már annyira*nevetett*
-De csak azért megyek vissza mert te kértél meg rá*fogtam meg kezét*
-Na menj, szeretlek*csókolt meg*
-Én is téged.
Éppen az ajtó felé tartottam mikor Emma utánam szólt.
-Justin!*mondta* Szeretnék még valamit kérni töled.*mondta*
-Bármit kérhetsz.*ültem vissza mellé*
-Csókolj meg.*mondta csillogó szemmekkel.*
Elmosolyodtam és adtam neki egy méz édes csókot. Az egyik kezével megfogta az enyémet és megszoritotta, és lassan az ujjaink összefonottak, a szabad kezemmel megfogtam az arcát, és végig simitottam. Majd elhúzta az ajkait az enyémtöl.
-Mostmár jól fogok pihenni, nyugodtan elmehetsz.*mosolygott rám*
-Jól kifogom pihenni magam, érzem.*mondtam kicsit nevetve*
-Szeretlek.*ölelt meg*
-Szertelek.*pusziltam meg*
Elengedtem a kezét, és az ajtó felé vettem az irányt. Még egy utolsó pillantással rá mosolyogtam, aztán végleg kiléptem az ajtón. Benéztem még az ablakon és láttam hogy Emma már el is aludt. Zsebre tettem a kezem, és elindultam kifele. Hamar le is értem a parkolóhoz, pont volt ott egy taxi és beszálltam. Beültem és már mondtam is a cimet. Az út közben elökaptam a telefonomat és felléptem twittere.
"Hiszem, hogy vannak őrangyalok. Kérlek titeket hogy imádkozzatok a barátnömért. #everythingisgonnabealright "
Nagyon nagyon jó!! :D
VálaszTörléssiess a kövivel.:D
Holnap lest fent a következö rész:)
TörlésNagyo jó köviii
VálaszTörlés